Biblia

¹ És felele a témáni Elifáz, és monda:

² Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtőztetni magát a beszédben?

³ Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket * megerősítetted;

⁴ A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszkető térdeket megerősítetted;

⁵ Most, hogy rád jött a sor, zokon veszed; hogy téged ért a baj, elrettensz!

⁶ Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, * s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?

⁷ Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

⁸ A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot * vetnek, ugyanazt aratnak.

⁹ Az Istennek lehelletétől * elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

¹⁰ Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

¹¹ Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nőstény oroszlán kölykei elszélednek.

¹² Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

¹³ Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

¹⁴ Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

¹⁵ Valami szellem suhant el előttem, s testemnek szőre felborzolódék.

¹⁶ Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim előtt, mély csend, és ilyen szót hallék:

¹⁷ Vajjon a halandó igaz-é * Istennél: az ő teremtője előtt tiszta-é az ember?

¹⁸ Ímé az ő szolgáiban sem bízhatik és az ő angyalaiban is talál hibát:

¹⁹ Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

²⁰ Reggeltől estig gyötrődnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

²¹ Ha kiszakíttatik belőlök sátoruk kötele, nem halnak-é * meg, és pedig bölcsesség nélkül?