Biblia

¹ Kihúzhatod-é a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-é a nyelvét kötéllel?

² Húzhatsz-é gúzst az orrába, az állát szigonynyal átfurhatod-é?

³ Vajjon járul-é elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-é hozzád sima beszédekkel?

⁴ Vajjon frigyet köt-é veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?

⁵ Játszhatol-é vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-é?

⁶ Alkudozhatnak-é felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-é azt?

⁷ Tele rakhatod-é nyársakkal a bőrét, avagy szigonynyal a fejét?

⁸ Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harczot nem ismételed.

⁹ Ímé, az ő reménykedése csalárd; puszta látása is halálra ijeszt!

¹⁰ Nincs oly merész, a ki őt felverje. Ki hát az, a ki velem szállna szembe?

¹¹ Ki adott nékem elébb, hogy azt visszafizessem? A mi az ég alatt van, mind enyém!

¹² Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.

¹³ Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?

¹⁴ Ki nyitotta fel orczájának ajtait? Fogainak sorai körül rémület lakik!

¹⁵ Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva mintegy szorító pecséttel.

¹⁶ Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.

¹⁷ Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.

¹⁸ Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.

¹⁹ A szájából szövétnekek jőnek ki, és tüzes szikrák omlanak ki.

²⁰ Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.

²¹ Lehellete meggyujtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.

²² Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.

²³ Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.

²⁴ Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.

²⁵ Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtökben veszteg állnak.

²⁶ Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, legyen bár dárda, kopja vagy kelevéz.

²⁷ Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az aczélt, mint a korhadt fát.

²⁸ A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.

²⁹ Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.

³⁰ Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.

³¹ Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.

³² Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné valaki, a tenger megőszült.

³³ Nincs e földön hozzá hasonló, a mely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.

³⁴ Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.