Biblia

¹ Jób pedig felele az Úrnak, és monda:

² Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, a mit elgondoltál.

³ Ki az - mondod - a ki gáncsolja az örök rendet tudatlanul? Megvallom azért, hogy nem értettem; csodadolgok ezek nékem, és fel nem foghatom.

⁴ Hallgass hát, kérlek, én hadd beszéljek; én kérdezlek, te pedig taníts meg engem!

⁵ Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel * látlak téged.

⁶ Ezért hibáztatom magam és bánkódom a porban és hamuban!

⁷ Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.

⁸ Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék * ti érettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az * én szolgám Jób.

⁹ Elmenének azért a Témánból való Elifáz, a Sukhból való Bildád és a Naamából való Czófár, és úgy cselekedének, a miképen mondotta vala nékik az Úr, és az Úr tekinte Jóbnak személyére.

¹⁰ Azután eltávolítá Isten Jóbról a csapást, miután imádkozott vala * az ő barátaiért, és kétszeresen visszaadá az Úr Jóbnak mindazt, a mije volt.

¹¹ És beméne hozzá minden fiútestvére és minden leánytestvére és minden előbbi ismerőse, és evének ő vele együtt kenyeret az ő házában; sajnálkozának felette és vigasztalák őt mindama nyomorúság miatt, a melyet az Úr reá bocsátott vala, és kiki ada néki egy-egy pénzt, és kiki egy-egy aranyfüggőt.

¹² Az Úr pedig jobban megáldá a Jób életének végét, mint kezdetét, mert lőn néki * tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.

¹³ És lőn néki hét * fia és három leánya.

¹⁴ És az elsőnek neve vala Jémima, a másodiké Kecziha, a harmadiké Kéren- Happuk.

¹⁵ És nem találtatnak vala olyan szép leányok, mint a Jób leányai, abban az egész tartományban, és az ő atyjok örökséget is ada nékik az ő fiútestvéreik között.

¹⁶ Jób pedig él vala ezután száznegyven esztendeig, és látja vala az ő fiait és unokáit negyedízig.

¹⁷ És meghala Jób jó vénségben és betelve az élettel.