Biblia

¹ Nem rabszolga élete * van-é az embernek a földön, és az ő napjai nem olyanok-é, * mint a béresnek napjai?

² A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az ő bérét:

³ Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak * éjszakái jutottak számomra.

⁴ Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással reggeli szürkületig.

⁵ Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; * bőröm összehúzódik és meggennyed.

⁶ Napjaim gyorsabbak voltak a vetélőnél, és most reménység nélkül tünnek el.

⁷ Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, * és az én szemem nem lát többé jót.

⁸ Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám veted szemed, de már nem vagyok!

⁹ A felhő eltünik és elmegy, így a ki leszáll a sírba, nem jő fel többé.

¹⁰ Nem tér vissza többé az ő hajlékába, és az ő helye nem ismeri őt többé.

¹¹ Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserűségében.

¹² Tenger vagyok-é én, avagy * czethal, hogy őrt állítasz ellenem?

¹³ Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:

¹⁴ Akkor * álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;

¹⁵ Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint * csontjaimat.

¹⁶ Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el * tőlem, mert nyomorúság az én * életem.

¹⁷ Micsoda az ember, * hogy őt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

¹⁸ Meglátogatod őt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod őt.

¹⁹ Míglen nem fordítod el tőlem szemedet, nem távozol csak addig is tőlem, a míg nyálamat lenyelem?

²⁰ Vétkeztem! * Mit cselekedjem én néked, oh embereknek őrizője? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.

²¹ És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bűnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.