Biblia

¹ Fújjátok a kürtöt * a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az.

² Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről * nemzetségre.

³ Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.

⁴ A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.

⁵ Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.

⁶ Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad.

⁷ Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.

⁸ Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.

⁹ Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.

¹⁰ Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.

¹¹ És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki * állhatja ki azt?

¹² De még most is így szól az Úr: Térjetek * meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.

¹³ És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, * és bánkódik a gonosz miatt.

¹⁴ Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, * és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!

¹⁵ Fújjatok kürtöt a Sionon; * szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!

¹⁶ Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.

¹⁷ A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő * Istenök?

¹⁸ Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.

¹⁹ És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.

²⁰ Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.

²¹ Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!

²² Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat.

²³ Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.

²⁴ És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a * mustot és az olajat.

²⁵ És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett * a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.

²⁶ És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.

²⁷ És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.

²⁸ És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet * minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.

²⁹ Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.

³⁰ És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.

³¹ A nap * sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.

³² De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, * megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak * közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!