Biblia

¹ Mert ímé, azokon a napokon és abban az időben, a mikor meghozom Júda és Jeruzsálem fogságát:

² Egybegyűjtöm akkor mind a pogányokat, * és levezetem őket a Josafát völgyébe, és perbe szállok ott velök, az én népemért és örökségemért, az Izráelért, a melyet szétszórtak a pogányok közé, és megosztoztak az én földemen;

³ Népemre pedig sorsot vetettek; a fiút szajháért adták oda, a leányt pedig borért cserélték el, hogy ihassanak.

⁴ Sőt néktek is mi közötök velem, Tírus, Sidon és Filiszteának egész környéke?! Vajjon bosszút állani jöttök-é reám? Ha bosszút akarnátok rajtam * állani, nagy hirtelen fejetekre fordítom vissza bosszútokat!

⁵ Mivelhogy elraboltátok ezüstömet és aranyomat, és legszebb kincsemet templomaitokba vittétek;

⁶ És a Júda fiait és Jeruzsálem fiait eladtátok a Jávánok fiainak, * hogy messze vessétek őket határaiktól:

⁷ Ímé, kiindítom * őket a helyből, a hova eladtátok őket, és fejetekre fordítom vissza bosszútokat.

⁸ És adom a ti fiaitokat és leányaitokat a Júda fiainak kezébe; azok pedig eladják őket a Sabeusoknak, a messze lakó népnek; mert ezt végezte az Úr.

⁹ Hirdessétek ezt a pogányok között; készüljetek harczra; indítsátok fel a hősöket. Járuljanak elé, jőjjenek fel mindnyájan a hadakozó férfiak!

¹⁰ Kovácsoljátok szántóvasaitokat kardokká, kaszáitokat dárdákká; mondja a beteg is: Hős vagyok!

¹¹ Siessetek és jőjjetek el ti népek mindenfelől, és seregeljetek egybe! Ide vezesd Uram a te hőseidet!

¹² Serkenjenek fel és jőjjenek fel a népek a Josafát völgyébe; mert ott ülök törvényt, hogy megítéljek minden népeket.

¹³ Ereszszétek néki a sarlót, * mert megérett az aratni való! Jertek el, tapossatok, mert tetézve a kád, ömlenek a sajtók! Mert megsokasult az ő gonoszságuk!

¹⁴ Tömegek, tömegek! az ítélet völgyében! Mert közel van az Úrnak napja az ítélet völgyében!

¹⁵ A nap és hold * elsötétednek; a csillagok bevonják fényöket;

¹⁶ Az Úr pedig megharsan a Sionról * és megzendül Jeruzsálemből, és megrendülnek az egek és a föld; de az Úr az ő népének oltalma és az Izráel fiainak erőssége!

¹⁷ És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek, * a ki a Sionon lakozom, az én szent hegyemen. És szentté lészen Jeruzsálem, * és idegenek nem vonulnak át többé rajta.

¹⁸ És majd azon a napon * a hegyek musttal csepegnek és a halmok tejjel folynak, és a Júda minden medre bő vízzel ömledez, és forrás fakad * az Úrnak házából, és megöntözi a Sittimnek völgyét.

¹⁹ Égyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erőszakosságért, mert ártatlan vért ontottak * azoknak földén.

²⁰ De a Júda örökké * megmarad; Jeruzsálem is nemzetségről nemzetségre.

²¹ És kitisztítom * vérökből, a melyből még ki nem tisztítottam, és a Sion lesz az Úr lakóhelye!