Biblia

¹ És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála * után, szóla az Úr Józsuénak, * a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván:

² Mózes, az én * szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak.

³ Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen * szólottam Mózesnek.

⁴ A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az * Eufrates folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok.

⁵ Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, * teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok * tőled.

⁶ Légy bátor és erős, * mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, * a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt.

⁷ Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy * jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz!

⁸ El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál * arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz.

⁹ Avagy nem parancsoltam-é meg néked: * légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, * mert veled lesz * az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.

¹⁰ Parancsola azért Józsué a nép előljáróinak, mondván:

¹¹ Menjetek által a táboron, és parancsoljátok meg a népnek, mondván: Készítsetek magatoknak útravalót, mert harmadnap mulva átmentek ti ezen a Jordánon, hogy bemenjetek és bírjátok azt a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek birtokul.

¹² A Rúben és Gád nemzetségének pedig, és a Manassé nemzetség felének szóla Józsué, mondván:

¹³ Emlékezzetek meg a dologról, a mit megparancsolt * néktek Mózes, az Úrnak szolgája, mondván: Az Úr, a ti Istenetek megnyugtatott titeket, és néktek adta ezt a földet.

¹⁴ Feleségeitek, gyermekeitek és barmaitok maradjanak e földön, * a melyet adott néktek Mózes a Jordánon túl; ti pedig fegyveres kézzel menjetek át atyátokfiai előtt, mindnyájan, a kik közületek erős vitézek, és segéljétek meg őket;

¹⁵ A míg megnyugosztja az Úr a ti atyátokfiait is, mint titeket, és bírják ők is a földet, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád nékik: akkor aztán térjetek vissza a ti örökségtek földére és bírjátok azt, a melyet Mózes, az Úr szolgája adott néktek a Jordánon túl, napkelet felől.

¹⁶ Azok pedig felelének Józsuénak, mondván: Mindent * megcselekszünk, a mit parancsoltál nékünk, és a hová küldesz minket, oda megyünk.

¹⁷ A mint Mózesre hallgattunk, épen úgy hallgatunk majd te reád, csak legyen veled az Úr, a te Istened, a miképen * vele volt Mózessel.

¹⁸ Mindenki, a ki ellene szegül a te szódnak, és nem hallgat a te beszédedre mindabban, a mit parancsolsz néki, megölettessék. Csak bátor légy és erős!