Biblia

¹ Józsué pedig összegyűjté Izráelnek minden nemzetségét Síkembe, és előhívá * Izráelnek véneit, fejeit, biráit és felügyelőit, és oda állának az Úr elébe,

² És monda Józsué az egész népnek: Ezt mondja az Úr, Izráelnek Istene: A folyóvizen túl lakoztak régenten a ti atyáitok: Tháré, * Ábrahámnak atyja és Nákhórnak atyja, és idegen isteneknek szolgáltak vala.

³ De áthozám * a ti atyátokat, Ábrahámot a folyóvíz túlsó oldaláról, és elhordozám őt az egész Kanaán földén, és megsokasítám az ő magvát; és adám néki Izsákot.

⁴ Izsáknak * pedig adám Jákóbot és Ézsaut. És Ézsaunak a Szeír hegyét adám birtokul, * Jákób pedig és az ő fiai alámenének Égyiptomba.

⁵ Majd elküldém * Mózest és Áront, és megverém Égyiptomot úgy, a hogy cselekedtem vala közöttök; azután pedig kihoztalak vala titeket.

⁶ És kihoztam a ti atyáitokat Égyiptomból, és jutátok a tengerhez, és űzék az * égyiptomiak a ti atyáitokat szekerekkel és lovasokkal a Veres tengerig.

⁷ Akkor az Úrhoz kiáltának, * és homályt vete ti közétek és az égyiptomiak közé, és rájok vivé a tengert és elborítá őket. Szemeitek is látták azt, a mit cselekedtem vala * az égyiptomiakkal; ti pedig sok ideig lakoztatok a pusztában.

⁸ Majd elhozálak titeket * az Emoreusok földére, a kik túl laktak vala a Jordánon, és hadakozának ellenetek; de kezetekbe adám őket, és bírátok az ő földüket, őket pedig eltörlém a ti orczátok elől.

⁹ Majd felkele Bálák, a Czippor fia, Moábnak királya, és hadakozék Izráellel, és elkülde és hivatá Bálámot, a Beór fiát, hogy átkozzon meg titeket.

¹⁰ De nem akarám * meghallgatni Bálámot, ezért áldva áldott vala * titeket, és megszabadítálak titeket az ő kezéből.

¹¹ Majd általjövétek * a Jordánon, és jutátok Jérikhóba, * és hadakozának veletek Jérikhónak urai: az Emoreus, Perizeus, Kananeus, Khittheus, Girgazeus, Khivveus és Jebuzeus; de kezetekbe adám őket.

¹² Mert elbocsátám előttetek a darázsokat, * és űzék azokat előletek: az Emoreusok két királyát, de nem a te fegyvered által, * de nem a te kézíved által!

¹³ És adék néktek földet, a melyben nem munkálkodtál, és városokat, a melyeket nem építettetek vala, * mégis bennök laktok; szőlőket és olajfákat, a melyeket nem ti ültettetek, de esztek azokról.

¹⁴ Azért hát * féljétek az Urat, és szolgáljatok néki tökéletességgel és hűséggel; és hányjátok el * az isteneket, a kiknek szolgáltak a ti atyáitok túl a folyóvizen és Égyiptomban, szolgáljatok az Úrnak.

¹⁵ Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válaszszatok magatoknak még ma, a kit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, a kiknek a ti atyáitok * szolgáltak, a míg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, a kiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.

¹⁶ A nép pedig felele, és monda: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat, szolgálván idegen isteneknek!

¹⁷ Sőt inkább az Úr, a mi Istenünk az, a ki felhozott minket és atyáinkat Égyiptom földéből, a szolgák házából, és a ki ezeket a nagy jeleket tette a mi szemeink előtt, és megtartott minket minden útunkban, a melyen jártunk, és mind ama népek között, a melyek között általjöttünk;

¹⁸ És kiűzött az Úr minden népet, az Emoreust is, e földnek lakóját, a mi orczánk elől: Mi is szolgálunk az Úrnak, mert ő a mi Istenünk!

¹⁹ Józsué pedig monda a népnek: Nem szolgálhattok az Úrnak, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket;

²⁰ Hogyha elhagyjátok az Urat, és szolgáltok idegen isteneknek: akkor elfordul és roszszal illet benneteket, és megemészt * titeket, minekutána jól cselekedett veletek.

²¹ Akkor monda a nép Józsuénak: Nem, mert mi az Úrnak szolgálunk!

²² Józsué pedig monda a népnek: Bizonyságok vagytok magatok ellen, hogy ti választottátok magatoknak az Urat, hogy néki szolgáljatok. És mondának: Bizonyságok!

²³ Most azért hányjátok el az idegen isteneket, * a kik köztetek vannak, és hajtsátok sziveteket az Úrhoz, Izráelnek Istenéhez.

²⁴ És monda a nép Józsuénak: Az Úrnak, a mi Istenünknek szolgálunk, és az ő szavára hallgatunk.

²⁵ Szerze azért Józsué szövetséget a néppel e napon, és ada eleibe rendelést és végzést Síkemben.

²⁶ És beírá Józsué e dolgokat az Isten törvényének könyvébe, és vőn egy nagy követ, * és oda helyhezteté azt a cserfa alá, a mely vala az Úrnak szent házában.

²⁷ És monda Józsué az egész népnek: Ímé ez a kő lesz ellenünk * bizonyságul; mert ez hallotta az Úrnak minden beszédét, a melyet szólott vala nékünk; és lesz ellenetek bizonyságul, hogy ne hazudjatok a ti Istenetek ellen.

²⁸ És elbocsátá * Józsué a népet, kit-kit a maga örökségébe.

²⁹ És lőn e dolgok után, hogy meghala Józsué, * a Nún fia, az Úrnak szolgája, * száztíz esztendős korában,

³⁰ És eltemeték őt az ő örökségének határában Timnat-Szerában, a mely az Efraim hegyén van, a Gaas hegytől észak felé.

³¹ Izráel pedig az Urat * szolgálta vala Józsuénak minden idejében, és a véneknek is minden idejökben, a kik hosszú ideig éltek Józsué után, és a kik tudják vala minden cselekedetét az Úrnak, a melyet cselekedett vala Izráellel.

³² A József * csontjait pedig, a melyeket felhoztak vala Izráel fiai Égyiptomból, eltemették Síkemben, a mezőnek abban a részében, a melyet szerzett vala * Jákób Hámornak, a Síkem atyjának fiaitól száz pénzén; és lőnek a József fiainak örökségévé.

³³ Meghala Eleázár is, Áronnak fia, és eltemeték őt Gibeathban, az ő fiának Fineásnak városában, a mely néki adatott az Efraim hegyén. $