Biblia

¹ Mikor pedig az egész nép teljesen általment vala a Jordánon, szóla az Úr Józsuénak, mondván:

² Vegyetek magatokhoz a népből tizenkét férfiút, * egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből.

³ És parancsoljátok nékik, mondván: Vegyetek fel innét a Jordán közepéből, arról a helyről, a hol bátorsággal állanak a papok lábai, tizenkét követ, és vigyétek át azokat magatokkal, és tegyétek le a szálláson, a hol megháltok ez éjszaka.

⁴ Előhivá azért Józsué a tizenkét férfiút, a kiket az Izráel fiai közül rendelt vala, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből;

⁵ És monda nékik Józsué: Menjetek át az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládája előtt a Jordán közepébe, s vegyen fel mindegyikőtök egy-egy követ az ő vállára, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint,

⁶ Hogy legyen ez jelül köztetek. Ha kérdezik * majd ezután a ti fiaitok, mondván: Mire valók néktek ezek a kövek?

⁷ Mondjátok meg nékik, hogy kétfelé vált a Jordánnak vize az Úr frigyládája előtt, mikor általment a Jordánon; ketté vált * a Jordánnak vize, és ezek a kövek emlékeztetőül lesznek az Izráel fiainak mindörökre.

⁸ És úgy cselekedének Izráel fiai, a mint megparancsolta vala Józsué, és felvevének a Jordán közepéből tizenkét követ, * a mint megmondotta vala az Úr Józsuénak, az Izráel fiai nemzetségeinek száma szerint, és általhozák magokkal az éjjeli szállásra és ott letevék azokat.

⁹ Tizenkét követ állíta fel Józsué a Jordán közepén is, azon a helyen, a hol állottak vala a frigyládát vivő papok lábai; ott is vannak mind e mai napig.

¹⁰ A papok pedig, a ládának hordozói, állanak vala a Jordán közepén, a míg végbe mene mind az a dolog, a mit parancsolt vala az Úr Józsuénak, hogy mondja meg a népnek, egészen úgy, a mint Mózes parancsolta vala Józsuénak. A nép pedig sietett és általméne.

¹¹ És a mint véget ére az egész nép általmenetele, általméne az Úr ládája is és a papok is, a nép előtt.

¹² Általmentek vala a Rúben fiai, a Gád fiai és Manassé félnemzetsége is felfegyverkezve * az Izráel fiai előtt, a miképen szólt vala * nékik Mózes.

¹³ Mintegy negyven ezernyi fegyveres vitéz ment vala át az Úr előtt a harczra, Jérikhónak sík mezejére.

¹⁴ Azon a napon felmagasztalá * az Úr Józsuét az egész Izráel szemei előtt, és félék őt, a mint félték vala Mózest, életének minden napjaiban.

¹⁵ Mert szólt vala az Úr Józsuénak, mondván:

¹⁶ Parancsold meg a papoknak, a kik a bizonyság ládáját hordozzák, hogy jőjjenek fel a Jordánból.

¹⁷ És parancsola Józsué a papoknak, mondván: Jőjjetek fel a Jordánból!

¹⁸ És lőn, hogy a mint a papok, az Úr frigyládájának hordozói, feljöttek vala a Jordán közepéből, és érintik vala a papok talpai a szárazt: visszatére * a Jordán vize az ő helyére, és folyt vala, mint az előtt, minden partja felett.

¹⁹ A nép pedig az első hónak tizedik napján jöve fel a Jordánból, és tábort üte Gilgálban, * Jérikhónak keleti határán.

²⁰ Azt a tizenkét követ is, a melyeket a Jordánból hoztak vala, Gilgálban állatá * fel Józsué.

²¹ És szóla Izráel fiainak, mondván: Ha fiaitok kérdezik majd apáiktól, mondván: Mire valók ezek a * kövek?

²² Tudassátok majd a ti * fiaitokkal, mondván: Szárazon jött át Izráel ezen a Jordánon.

²³ Mert kiszárította az Úr, a ti Istenetek a Jordán vizét ti előttetek, míg általjövétek rajta, a miképen cselekedett vala az Úr, a ti Istenetek a Veres tengerrel, a melyet megszárított előttünk; * míg általjövénk rajta.

²⁴ Hogy megismerje a földnek minden népe az Úrnak kezét, hogy bizony erős az; * hogy féljétek az Urat, a ti Isteneteket minden időben.