Biblia

¹ Halljátok meg a szót, a mit az Úr szól néktek, Izráel háza!

² Ezt mondja az Úr: A * pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektől ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól!

³ Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdő * fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal.

⁴ Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pőrölyökkel megerősítik, hogy le ne essék.

⁵ Olyanok, mint az egyenes pálmafa, és nem * beszélnek; viszik-hordják őket, mert mozdulni nem tudnak. Ne féljetek tőlök, mert nem tehetnek rosszat; de jót tenni se képesek!

⁶ Nincs hozzád * hasonló, Uram! Nagy vagy és nagy a te neved a te hatalmadért!

⁷ Ki ne félne tőled, * nemzetek királya? Bizony tiéd a tisztelet, mert a nemzetek minden bölcse közt és azok minden országában sincs hozzád hasonló!

⁸ Mind egyig * balgatagok és bolondok; hiábavalóságokra tanít; fa az.

⁹ Társisból hozott lapított ezüst és Ofirból való arany; az ácsnak és az ötvös kezének munkája; * öltözetök kék és piros bíbor; mesterek munkája valahány.

¹⁰ De az Úr igaz Isten, élő Isten ő, és örökkévaló * király; az ő haragja előtt reszket * a föld, és a nemzetek nem szenvedhetik el az ő felindulását.

¹¹ (Mondjátok meg hát nékik: Az istenek, a kik az eget és földet nem alkották, el fognak veszni e földről és az ég alól!)

¹² Ő * teremtette a földet az ő erejével, ő alkotta a világot az ő bölcseségével, és ő terjesztette ki az egeket az ő értelmével.

¹³ Szavára * víz-zúgás támad az égben, és felhők emelkednek fel a föld határairól; villámlásokat készít az esőnek, és kihozza a szelet az ő rejtekhelyéből.

¹⁴ Minden * ember bolonddá lett, tudomány nélkül, minden ötvös megszégyenül az ő öntött képével, mert hazugság az ő öntése, és nincsen azokban lélek.

¹⁵ Hiábavalók azok, nevetségre való munka, elvesznek az ő megfenyíttetésök * idején!

¹⁶ Nem ilyen a Jákób része, mint ezek; mert a mindenség * alkotója ő, és Izráel az ő örökségének pálczája; Seregek Ura az ő neve!

¹⁷ Gyűjtsd össze a földről a te árúidat, a ki erősített városban lakozol!

¹⁸ Mert ezt mondja az Úr: Ímé, én elvetem ezúttal e föld lakosait, és megsanyargatom őket, hogy megtaláljanak.

¹⁹ Jaj nékem az én romlásom miatt, gyógyíthatatlan az én sebem! De azt mondom mégis: Bizony ilyen * az én vereségem, és szenvedem azt!

²⁰ Sátorom elpusztíttatott, köteleim mind elszakadoztak, fiaim elszakadtak tőlem és oda vannak ők; nincs többé, a ki kifeszítse sátoromat, és felvonja kárpitjaimat!

²¹ Mert oktalanok * voltak a pásztorok, és nem keresték az Urat; ezért nem lettek szerencsésekké, és minden nyájuk szétszóratott.

²² A hír hangja ímé megjött, és nagy zúgás kél észak * földe felől, hogy pusztává tegyék Júdának városait, és sakálok * tanyájává.

²³ Tudom Uram, hogy az embernek nincs * hatalmában az ő útja, és egyetlen járókelő sem teheti, hogy irányozza a maga lépését!

²⁴ Fenyíts meg * engem, Uram, de mértékkel, nem haragodban, hogy szét ne morzsolj engem!

²⁵ Öntsd ki haragodat * ama nemzetekre, a melyek nem ismernek téged, és ama nemzetségekre, a melyek nem hívják segítségül a te nevedet; mert megették Jákóbot, bizony megették őt, és elemésztették őt, és lakóhelyét elpusztították!