Biblia

¹ Az Úrnak szava, a mit Jeremiásnak szólott a szárazság felől:

² Gyászol Júda, és kapui roskadoznak; szomorkodnak a földön, és Jeruzsálem kiáltása felszáll.

³ Fejedelmeik is kiküldik gyermekeiket vízért: elmennek a kútakig, nem találnak * vizet; visszatérnek üres edényekkel; szégyenkeznek és pironkodnak, és * befedik fejöket.

⁴ A föld miatt, a mely retteg, mert nem esett eső a földön, szégyenkeznek a szántóvetők, és befedik fejöket.

⁵ Még a szarvas-üsző is megellik a mezőn, és ott hagyja fiát, mert nincsen fű.

⁶ A vadszamarak pedig a sziklához állanak, levegő után kapkodnak, mint a tengeri szörnyek, szemeik eltikkadnak, mert nincs fű.

⁷ Ha bűneink ellenünk tanúskodnak: cselekedjél Uram a te * nevedért, mert temérdek * a mi törvényszegésünk; vétkeztünk ellened!

⁸ Izráel reménysége, megszabadítója a * nyomorúság idején! Miért vagy e földön úgy, mint valami jövevény és mint valami utas, a ki éjjeli szállásra tér be?

⁹ Miért vagy olyan, mint a megriasztott férfi; mint a vitéz, a ki nem tud segíteni? Hiszen te * közöttünk vagy, Uram, és mi a te nevedről neveztetünk; ne hagyj el minket!

¹⁰ Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda * futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte őket. Most megemlékezik az * ő bűnökről, és vétkeikért megfenyíti őket.

¹¹ És mondá nékem az Úr: Ne * könyörögj e népért, az ő javára.

¹² Mikor bőjtölnek, én meg * nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki őket.

¹³ És mondék: Ah, Uram Isten! Hiszen a próféták mondják vala nékik: Fegyvert nem láttok, * éhség sem lesz rajtatok, sőt állandó békességet adok néktek ezen a helyen.

¹⁴ És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem * őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velök; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek néktek.

¹⁵ Azért ezt mondja az Úr a próféták felől, a kik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták!

¹⁶ A nép pedig, a melynek ők prófétálnak, ott hever * majd Jeruzsálem utczáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, a ki eltemesse őket, őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájok gonoszságukat!

¹⁷ Azért e szavakat mondjad nékik: Szemeim könyeket hullatnak * éjjel és nappal, és nem szünnek meg; mert nagy rontással rontatott meg a szűz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel.

¹⁸ Ha kimegyek a mezőre, hát ímé fegyver által levágottak; ha bemegyek a városba, hát ímé éhség miatt elepedtek vannak ott! Bizony próféta is, pap is olyan földre költöznek, a melyet nem ismernek!

¹⁹ Egészen elvetetted-é Júdát, avagy a Siont útálja-é lelked? miért * vertél úgy meg, hogy semmi orvosságunk se legyen? Békességet * vártunk, de nincs semmi jó; és gyógyulásnak idejét, de ímé, itt van a rettegés!

²⁰ Ismerjük Uram a mi gonoszságainkat, atyáink * bűnét; bizony vétkeztünk ellened!

²¹ Ne vesd meg a te * nevedért; ne gyalázd meg a te dicsőségednek * székét! Emlékezzél; ne rontsd meg a te velünk való * szövetségedet!

²² Vannak-é a pogányok bálványai között, a kik esőt adhatnak? És ad-é záporokat az ég? Avagy nem te vagy-é a mi Urunk Istenünk, és nem benned kell-é bíznunk, hiszen te cselekedted mindezt!