Biblia

¹ És monda az Úr nékem: Ha Mózes * és * Sámuel állanának is előttem, nem hajolna lelkem e * néphez; küldd ki az orczám elől, hadd menjenek!

² Ha pedig ezt mondják néked: Hová menjünk? ezt mondjad nékik: Így szól az Úr: A ki * halálra való, halálra; a ki fegyverre való, fegyverre; a ki éhségre való, éhségre, és a ki fogságra való, fogságra.

³ Mert négyfélével támadok reájok, ezt mondja az Úr: Fegyverrel, * hogy gyilkoljon, kutyákkal, hogy tépjenek, az ég madaraival és a mezei vadakkal, hogy egyenek és pusztítsanak.

⁴ Bújdosókká teszem őket e földnek minden országában Manasséért, Ezékiásnak, * Júda királyának fiáért, azok miatt, a miket ő Jeruzsálemben cselekedett.

⁵ Mert ki könyörül meg rajtad Jeruzsálem, és ki vígasztal meg téged, és ki mozdul meg, hogy kérdezze: jól vagy-é?

⁶ Te elhagytál engem, azt mondja az Úr, másfelé * jártál; azért kinyújtom kezemet ellened, és elvesztelek téged; belefáradtam a * szánakozásba!

⁷ Elszórom őket * szórólapáttal e földnek kapuiban; gyermektelenné teszem, elvesztem az én népemet; nem tértek vissza útaikról.

⁸ Özvegyei számosabbak lesznek a tenger fövenyénél; pusztítót viszek reájok, az ifjúság anyjára délben; bocsátok reája nagy hirtelen észvesztést és rettentéseket.

⁹ Elsenyved, a ki hét fiút szűl; kileheli lelkét; lehanyatlik az ő napja, mikor még nappal volna; megszégyenül és pironkodik; a maradékaikat pedig fegyverre vetem az ő ellenségeik előtt, azt mondja az Úr!

¹⁰ Jaj nékem, anyám, mert versengés férfiává és az egész föld ellen perlekedő férfiúvá szültél engemet! Nem adtam kölcsönt és nékem sem adtak kölcsönt: mégis mindnyájan szidalmaznak engem!

¹¹ Monda az Úr: Avagy nem jóra tartalak-é meg téged? Avagy nem azt teszem- é, hogy ellenséged * a baj idején és nyomorúság idején kérni fog téged?

¹² Vajjon eltöri-é a vas az északi vasat és rezet?

¹³ Vagyonodat és kincseidet rablónak adom, nem pénzért, * hanem a te mindenféle vétkedért, minden határodban.

¹⁴ És elvitetlek ellenségeiddel olyan földre, a melyet nem ismersz, mert haragomnak tüze * felgerjedt, lángra gyúlt ellenetek!

¹⁵ Te tudod, Uram! Emlékezzél meg rólam * és tekints reám, és állj bosszút értem üldözőimen; a te haragodnak halogatásaival ne ejts el engem; tudd meg, hogy éretted szenvedek gyalázatot!

¹⁶ Ha szavaidat hallattad, én élveztem * azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!

¹⁷ Nem ültem a nevetgélők gyülekezetében, és nem ujjongtam velök; a te hatalmad miatt egyedül ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem.

¹⁸ Miért lett szünetlenné az én fájdalmam, és halálossá, gyógyíthatatlanná az én sebem? Olyanná lettél nékem, mint a bizonytalan * vizű, csalóka patak!

¹⁹ Azért ezt mondja az Úr: Ha megtérsz, én is visszatérítelek téged, előttem állasz; és ha elválasztod a jót a hitványtól, olyanná leszel, mint az én szájam. Ők térjenek meg te hozzád, de te ne térj ő hozzájok!

²⁰ És e nép ellen erős * érczbástyává teszlek téged, és viaskodnak ellened, de nem győzhetnek meg téged, mert én veled vagyok, hogy megvédjelek és megszabadítsalak téged, azt mondja az Úr!

²¹ És megszabadítlak téged a gonoszok kezeiből, és kimentelek téged a hatalmaskodók * markából.