Biblia

¹ Majd szóla az Úr nékem, mondván:

² Ne végy magadnak feleséget, és ne legyenek néked fiaid és leányaid ezen a helyen!

³ Mert ezt mondja az Úr a fiak felől és leányok felől, a kik ezen a helyen születnek, és anyjaik felől, a kik szülik őket, és atyjaik felől, a kik nemzették őket e földön:

⁴ Keserves halállal * halnak meg, nem sirattatnak el és el sem temettetnek; ganéjjá lesznek a föld színén, s fegyver és éhség miatt pusztulnak el, és az ő holttestök az ég madarainak és a mezei vadaknak lesznek eledelül.

⁵ Mert ezt mondja az Úr: Ne menj be gyászoló házba, se sírni ne menj, se ne vígasztald őket; mert megvontam e néptől az én békességemet, azt mondja az Úr: az * irgalmasságot és kegyelmet.

⁶ És meghalnak nagyok és kicsinyek e földön; el sem temetik, meg sem siratják őket, sem össze nem * metélik magokat, sem hajokat ki nem tépik ő érettök.

⁷ Kenyeret sem törnek nékik a gyászoláskor, hogy vígasztalják őket a meghaltért; a vígasztalás poharával sem itatják őket az ő atyjokért és anyjokért.

⁸ A lakodalmas házba se menj be, hogy leülj velök enni és inni.

⁹ Mert azt mondja a Seregek Ura, Izráelnek Istene: Ímé, én megszüntetem e helyen, a ti szemeitek előtt, a ti napjaitokban a vigasságnak * szavát és az örömnek szavát, a vőlegénynek szavát és a menyasszonynak szavát.

¹⁰ És hogyha tudtára adod e népnek mind e határozatokat, és ezt mondják néked: Miért határozta * az Úr ellenünk mindezt a nagy gonoszt; és micsoda a mi bűnünk és micsoda a mi vétkünk, a melylyel vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen?

¹¹ Akkor ezt mondd nékik: Azért, mert elhagytak engem a ti atyáitok, azt mondja az Úr, és idegen istenek után jártak, és azoknak szolgáltak és azokat imádták, engem pedig elhagytak, és az én törvényemet meg nem tartották.

¹² És ti * gonoszabbul cselekedtetek, mint atyáitok; mert ímé, ti mindnyájan a ti gonosz szívetek hamisságát követitek, nem hallgatva reám.

¹³ Azért kivetlek * titeket e földből arra a földre, a melyet sem ti nem ismertek, sem a ti atyáitok, és ott szolgáltok majd idegen isteneknek nappal és éjjel; mivelhogy nem könyörülök rajtatok.

¹⁴ Azért ímé, eljőnek a napok, ezt mondja az Úr, a mikor nem mondják többé; Él az Úr, a ki felhozta Izráel fiait Égyiptom földéről;

¹⁵ Hanem ezt: Él az Úr, a ki felhozta Izráel fiait * északnak földéről és mindama földekről, a melyekbe elszórta őket! Mert visszaviszem őket az * ő földjükre, a melyet az ő atyáiknak adtam.

¹⁶ Ímé én sok halász után küldök, ezt mondja az Úr, hogy halászszák ki őket; azután pedig elküldök sok vadász után, hogy vadászszák ki őket minden hegyből, minden halomból és a sziklák hasadékaiból is.

¹⁷ Mert szemmel tartom * minden útjokat; nem rejtőzhettek el orczám elől, és nincsen elfedve az ő bűnök szemeim elől.

¹⁸ Előbb azonban megfizetek nékik az ő bűneikért és vétkeikért kétszeresen, mert megszentségtelenítették az én földemet az ő * útálatosságaiknak holttestével, és betöltötték az én örökségemet az ő fertelmességeikkel.

¹⁹ Oh Uram, én erősségem, én bástyám és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jőnek majd a nemzetek a föld határairól, és ezt mondják: Bizony hamis isteneket bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó.

²⁰ Csinálhat-é az ember magának isteneket? Hiszen azok nem istenek!

²¹ Azért ímé, megismertetem velök ez úttal, megismertetem velök az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy az Úr az én nevem.