Biblia

¹ A Júda vétke vas tollal, gyémánt hegygyel van felírva; fel van vésve szívök táblájára és oltáraik szarvaira,

² Mivelhogy megemlékeznek fiaik az ő * oltáraikról, Aséra bálványaikról a zöld fák mellett és a magas halmokon.

³ Oh én hegyem a síkon! Vagyonodat, minden kincsedet * prédává teszem a te magaslataidért, minden határodban való vétkeidért.

⁴ És elszakíttatol, és pedig magad által, a te örökségedtől, a melyet én adtam néked, és szolgáltatni fogom veled a te * ellenségeidet olyan földön, a melyet nem ismersz; mert tűzre lobbantottátok haragomat, örökké égni fog.

⁵ Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben * bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!

⁶ Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik, hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.

⁷ Áldott az a férfi, a ki az * Úrban bízik, és a kinek bizodalma az Úr;

⁸ Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett * fa, a mely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.

⁹ Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?

¹⁰ Én, az Úr vagyok az, a ki a * szívet fürkészem és a veséket vizsgálom, hogy megfizessek kinek-kinek az ő útai szerint és cselekedeteinek gyümölcse szerint.

¹¹ Mint a fogoly madár, mely fiakat gyűjt, melyeket nem ő költött, olyan, a ki gazdagságot gyűjt, de nem igazán; az ő napjainak felén elhagyja azt, a halálakor pedig bolonddá lesz.

¹² Óh dicsőség trónja, kezdettől fogva magasságos, * szentségünknek helye.

¹³ Izráelnek reménysége, oh Uram! A kik elhagynak téged, mind megszégyenülnek! A kik elpártolnak * tőlem, a porba iratnak be, mert elhagyták az élő vizeknek kútfejét, az Urat!

¹⁴ Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!

¹⁵ Ímé, ők azt mondják nékem: Hol van az Úr szózata? Most jőjjön * el!

¹⁶ De én nem siettem elhagyni a te útaidnak követését, sem gonosz napot nem kívántam, te tudod; a mi ajkaimon jött ki, nyilvánvaló volt előtted.

¹⁷ Ne légy nékem rettentésemre: reménységem vagy te a * háborúság napján!

¹⁸ Szégyenüljenek meg, a kik * üldöznek engem, de ne én szégyenüljek meg; ők rettegjenek és ne én rettegjek; hozz reájok háborúság napját, és kétszeres zúzással zúzd össze őket!

¹⁹ Ezt mondá nékem az Úr: Menj és állj meg a nép fiainak kapujában, a melyen bemennek és a melyen kijönnek Júdának királyai, és Jeruzsálemnek is minden kapujában!

²⁰ És ezt mondd nékik: Halljátok meg az Úrnak szavát Júdának királyai és egész Júda és Jeruzsálemnek minden lakosa, a kik bejártok e kapukon!

²¹ Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok a ti lelketekre, és ne hordjatok * terhet szombat-napon, se Jeruzsálem kapuin be ne vigyetek!

²² Házaitokból se vigyetek ki terhet szombat-napon, és semmi munkát ne végezzetek, hanem szenteljétek meg a szombat-napot, úgy a mint atyáitoknak * megparancsoltam!

²³ De ők nem hallgattak, és fülöket sem hajtották rá, hanem megkeményítették nyakokat, hogy ne halljanak, és az oktatást be ne vehessék.

²⁴ Pedig ha szívesen hallgattok reám, ezt mondja az Úr, és nem visztek be terhet e város kapuin szombat-napon, és megszentelitek a szombat-napot, úgy hogy semmi dolgot nem végeztek azon:

²⁵ Akkor e város kapuin királyok és fejedelmek fognak bevonulni, a kik a Dávid székén ülnek, szekereken és lovakon járnak, mind magok, mind fejedelmeik, Júdának férfiai és Jeruzsálemnek lakosai, és e városban lakni fognak mindörökké.

²⁶ És bejőnek Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földéről, a lapályról, a hegyről és * dél felől, hozván égőáldozatot, véres áldozatot, ételáldozatot és temjént, és hozván hálaáldozatot az Úrnak házába.

²⁷ Ha pedig nem hallgattok reám, hogy megszenteljétek a szombat-napot, és hogy ne hordjatok terhet és ne jőjjetek be Jeruzsálem kapuin szombat- napon: tüzet gerjesztek az ő kapuiban, és megemészti Jeruzsálem * palotáit, és nem lesz eloltható.