Biblia

¹ Az a beszéd, a melyet az Úr beszélt Jeremiásnak, mondván:

² Kelj fel és menj le a fazekasnak házába, és ott közlöm veled az én beszédeimet!

³ Lemenék azért a fazekas házába, és ímé ő edényt készít vala a korongon.

⁴ És elromla az edény, a melyet ő készít vala és a mely mint agyag volt a fazekas kezében, és azonnal más edényt készíte belőle, a mint a fazekas jobbnak látta megkészíteni.

⁵ És szóla az Úr nékem, mondván:

⁶ Vajjon nem cselekedtem-é veletek úgy, mint ez a fazekas, oh Izráel háza? ezt mondja az Úr. Ímé, mint az agyag a fazekas * kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza!

⁷ Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem:

⁸ De megtér az a nép az ő gonoszságából, a mely ellen szólottam: * én is megbánom a gonoszt, a melyet rajta véghezvinni gondoltam.

⁹ És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem;

¹⁰ De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom * a jót, a melylyel vele jót tenni akartam.

¹¹ Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki * a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket!

¹² Ők pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekesszük.

¹³ Azért ezt mondja az Úr: Kérdezzétek csak meg a népeket: kicsoda hallott vala ilyeneket? Igen útálatosan cselekedett Izráel leánya!

¹⁴ Elhagyja-é a mezőség szikláját a Libanon hava? Vajjon kiszáríthatók-é a felfakadó, csörgedező, hullámzó vizek?

¹⁵ Ám az én népem elfeledkezett rólam; a hiábavalónak áldozik; elcsábították őket az ő útaikról, az ősrégi nyomról, hogy ösvényeken, járatlan úton járjanak;

¹⁶ Hogy pusztasággá * tegyem földjüket, örökös csúfsággá, hogy a ki átmegy rajta, elálmélkodjék és fejét csóválja.

¹⁷ Mint keleti szél szórom szét őket az ellenség előtt, * háttal és nem arczczal nézek reájok az ő pusztulásuk napján.

¹⁸ Ők pedig mondák: Jertek és tervezzünk * terveket Jeremiás ellen, mert nem vész el a törvény a paptól, sem a tanács a * bölcstől, sem az ige a prófétától! Jertek el és verjük meg őt nyelvvel, és ne hallgassunk egy szavára sem!

¹⁹ Figyelmezz reám Uram, és az én pereseimnek szavát is halld meg!

²⁰ Hát roszszal * fizetnek-é a jóért, hogy ők vermet ásnak nékem? Emlékezzél! Előtted álltam, hogy javokra beszéljek, hogy elfordítsam rólok haragodat.

²¹ Azért juttasd fiaikat éhségre és hányd őket fegyver hegyére, hogy legyenek az ő asszonyaik magtalanokká és özvegyekké; férjeik pedig legyenek halál martalékává, ifjaikat fegyver verje le a harczon.

²² Kiáltás hallattassék házaikból, mikor sereggel törsz reájok hirtelen, mert vermet ástak, hogy elfogjanak engem, és tőrt vetettek lábaimnak.

²³ Te pedig Uram, tudod minden ellenem való gyilkos * szándékukat; ne kegyelmezz meg bűneik miatt, és ne töröld ki vétkeiket orczád elől, hanem veszni valók legyenek előtted; a te haragod idején bánj el velök!