Biblia

¹ Nos hát! Ha elbocsátja valaki az ő feleségét, és ez eltávozik tőle és más férfiúé lesz: vajjon * visszamehet-é még a férfi ő hozzá? Nem lenne-é az a föld fertelmesen megfertőztetve? Te pedig sok szeretővel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? mondja az Úr.

² Emeld fel szemeidet a magaslatokra, és lásd meg: hol * nem szeplősítettek meg téged? Az útakon vártál reájok, mint az arab a pusztában, és megfertőztetted a földet paráznaságaiddal és gonoszságoddal.

³ Noha megvonattak a korai záporok, és késői eső sem volt: mégis parázna asszony homlokúvá lettél, szégyenkezni nem akartál.

⁴ Nemde mostantól így kiáltasz nékem: Atyám! Ifjúságomnak te vagy vezére.

⁵ Mindörökké haragszik-é, mindvégig bosszankodik-é? Ímé, ezt mondod, de cselekszed a gonoszságokat, a mint tőled telik.

⁶ És monda az Úr nékem Jósiás király napjaiban: Láttad-é, a mit az elpártolt Izráel cselekedett? Elment ő minden magas hegyre * és minden zöldelő fa alá, és ott paráználkodott.

⁷ És mondám, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza * hozzám! de nem tért vissza. És látta ezt az ő hitszegő húga, a Júda.

⁸ És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam * az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegő Júda, az ő húga, hanem elment, és ő is paráználkodott.

⁹ És lőn, hogy az ő paráznaságának hírével megfertőztette a földet; mert kővel és fával paráználkodott.

¹⁰ És mindez után sem tért vissza hozzám az ő hitszegő húga, a Júda, az ő szíve teljességével, hanem csak képmutatással, azt mondja az Úr.

¹¹ És monda nékem az Úr: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a * hitszegő Júda.

¹² Menj el, és kiáltsd e szókat észak felé, és mondjad: Térj vissza, elpártolt Izráel, ezt mondja az Úr, és nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok * én, ezt mondja az Úr, nem haragszom mindörökké.

¹³ Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hűtelenné lettél az Úrhoz, a te Istenedhez, és szertefutottál útaidon az idegenekhez mindenféle zöldelő fa alá, és az én szómra nem hallgattatok, ezt mondja az Úr.

¹⁴ Térjetek meg, szófogadatlan fiak, azt mondja az Úr, mert én férjetekké lettem * néktek, és * magamhoz veszlek titeket, egyet egy városból, kettőt egy nemzetségből, és beviszlek titeket Sionba.

¹⁵ És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, * és legeltetnek tudománynyal és értelemmel.

¹⁶ És ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt mondja az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetségének ládája! Szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, és nem készítik meg újra.

¹⁷ Abban az időben Jeruzsálemet hívják majd az Úr királyiszékének, és minden nemzet oda gyülekezik az Úr nevéért Jeruzsálembe, és nem követik többé gonosz szívöknek makacsságát.

¹⁸ Azokban a napokban a Júda háza Izráel házával fog járni, * és együtt mennek be az északi földről abba a földbe, a melyet örökségül adtam a ti atyáitoknak.

¹⁹ Azt mondám ugyanis magamban: Miképen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kivánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem atyámnak, és ne pártolj el tőlem!

²⁰ Mindamellett a mint hitszegővé lesz az asszony az ő társa iránt: úgy lettetek hitszegőkké * irántam, Izráel háza, azt mondja az Úr.

²¹ Szó hallatszik a magaslatokon, Izráel fiainak esdeklő sírása, mert elfordították útjokat, * elfelejtkeztek az Úrról, az ő Istenökről.

²² Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, és meggyógyítom a ti elpártolástokat! Ímé, mi * hozzád járulunk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk!

²³ Bizony hiábavaló a halmokról, a hegyekről való zajongás; bizony az Úrban, * a mi Istenünkben van Izráel megmaradása!

²⁴ És ez a gyalázatosság emésztette a mi atyáink szerzeményét gyermekségünk óta: juhaikat, szarvasmarháikat, fiaikat és leányaikat!

²⁵ Gyalázatunkban heverünk, és elborít minket a mi szégyenünk; * mert vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen: mi és a mi atyáink gyermekségünk óta mind e mai napig, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.