Biblia

¹ Moáb * felől ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Jaj Nébónak, mert elpusztíttatott; megszégyenült, bevétetett Kirjátaim, Misgáb megszégyenült és elrémült.

² Nincs már dicsősége Moábnak Hesbonban, gonoszt gondoltak ő ellene, mondván: Jertek el és veszessük el őt, ne legyen nemzetség! Madmen te is elnémulsz, fegyver jár nyomodban!

³ Nagy kiáltás hallatszik Horonáimból: pusztulás és nagy romlás!

⁴ Elnyomorodott Moáb, kicsinyei sikoltva kiáltanak.

⁵ Mert a Luhit hágóján * siralmat siralom ér, mert Horonáim lejtőin az ellenség hallatja vészkiáltását.

⁶ Fussatok, mentsétek meg lelketeket, és legyetek mint a * hangafa a pusztában!

⁷ Mivelhogy a te bizodalmad marháidban és kincseidben volt, te is bevétetel, és Kámós fogságra megy papjaival, fejedelmeivel együtt.

⁸ És rátör a pusztító minden városra, egy város sem menekedik meg, és elvész a völgy, és feldúlatik a síkság, a mint megmondta az Úr.

⁹ Adjatok szárnyat Moábnak, hogy repülvén elrepülhessen, mert az ő városai elpusztulnak, és senki sem lakik azokban.

¹⁰ Átkozott, a ki az Úrnak dolgát csalárdul cselekszi, és átkozott, a ki fegyverét kiméli a vértől!

¹¹ Nyugodtan élt Moáb gyermekségétől fogva, és pihent az ő * seprejében, és edényből-edénybe nem öntötték és fogságra sem ment, azért maradt meg az íze rajta, és nem változott el az ő szaga.

¹² De ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és rablókat bocsátok reá, a kik megrabolják őt, és megüresítsék edényeit, palaczkjait pedig összetörjék.

¹³ És megszégyenül Moáb Kámós miatt, * a mint megszégyenült Izráel háza Béthel * miatt, a melyben bizodalma volt.

¹⁴ Mimódon mondjátok: Hősök vagyunk és vitéz férfiak a harczra?

¹⁵ Elpusztul Moáb, városai fellobbannak, válogatott ifjai pedig mészárszékre jutnak, azt mondja a király, a kinek neve Seregek Ura!

¹⁶ Közel van Moáb veszedelme, ihol jő és igen siet az ő veszedelme!

¹⁷ Bánkódjatok miatta mindnyájan, a kik körülte vagytok, és mindnyájan, a kik ismeritek az ő nevét; mondjátok: Hogy eltört az erős vessző, a dicső pálcza!

¹⁸ Szállj le a dicsőségből és ülj szomjan Dibonnak megmaradt leánya, mert a Moáb pusztítója feljött ellened, elrontja a te erősségeidet.

¹⁹ Állj meg az úton, és nézz ide-oda Aroér lakosa, kérdezd meg a futót és a menekülőt, és ezt mondd: Mi történt?

²⁰ Megszégyenült Moáb, mert megtört. Ordítsatok * és kiáltsatok! Hirdessétek Arnonban, hogy elpusztíttatott Moáb!

²¹ Mert rájött az ítélet a sík földre; Hólonra, Jására és Mefátra.

²² És Dibonra, Nébóra és Beth-Diblátaimra.

²³ És Kirjáthaimra, Beth-Gámulra és Beth-Meonra.

²⁴ És Kirjátra, * Boczrára és Moáb földének minden messze és közel való városaira.

²⁵ Letöretett a Moáb szarva, és karja levágatott, azt mondja az Úr.

²⁶ Részegítsétek le őt, mert hősködött az Úr ellen, és heverjen Moáb az ő okádásában, és legyen csúfság ő is.

²⁷ Vajjon nem csúfod volt-é * néked az Izráel? Avagy a lopók között találtatott, hogy mikor szólottál felőle, kevélyen hánytad magadat?

²⁸ Hagyjátok el a városokat, és lakjatok a kősziklákban, Moáb lakosai, és legyetek mint a galamb, a mely az odu száján belől rak fészket.

²⁹ Hallottuk a Moáb * kevélységét: igen kevély; az ő felfuvalkodását és kevélységét, kérkedését, és az ő szívének elbizakodottságát.

³⁰ Én ismerem, azt mondja az Úr, az ő szertelenkedését, és az ő fecsegése nem igaz, és nem igaz a cselekedete sem.

³¹ Azért jajgatok Moábon, és az egész Moábért kiáltok, a * Kir- Heres férfiaiért nyög az én lelkem.

³² Jobban siratlak téged, mint siratták Jaézert, a ki Sibmának szőlője! A te hajtásaid túlhatoltak a tengeren, a Jaézer tengeréig értek; a te nyári gyümölcseidre és a te szüretedre pusztító rontott.

³³ És eltünik az öröm és vígasság Kármelből és a Moáb földéről, és a kádakból kifogyasztom a bort, nem sajtolnak örömzajjal; az éneklő nem énekel.

³⁴ Hesbon kiáltása miatt Elealéig és Jáhásig felhat az ő szavok; * Soártól fogva Horonáimig és Eglath-Selisájjáig, mert a Nimrim vize is elapad.

³⁵ És kifogyasztom Moábból, * azt mondja az Úr, a ki a magaslaton áldozik és füstöt gerjeszt az ő isteneinek.

³⁶ Ezért zokog a szívem Moábért, mint a síp, * és zokog szívem a Kir-Héres férfiaiért, mint a síp, mivelhogy a kincsek elvesztek, a miket gyűjtött.

³⁷ Mert minden fő * kopasz, és minden szakál elnyiratott, minden kézen metélések, és minden derékon gyászruha.

³⁸ Moábnak minden házpadján és utczáján mindenütt siralom, mert összetörtem Moábot, mint az * edényt, mely semmirekellő, azt mondja az Úr.

³⁹ Jajgatnak, ezt mondván: Hogy összezúzatott! Hogy fordult háttal Moáb, megszégyenülve! És csúffá lett Moáb, és rettentésére mindazoknak, a kik körülte vannak.

⁴⁰ Mert ezt mondja az Úr: Ímé, mint a saskeselyű repül reá, és kiterjeszti Moábra szárnyait.

⁴¹ Bevétettek a városok, és az erősségek elfoglaltattak, és a Moáb vitézeinek szíve olyan volt e napon, mint a vajudó asszonynak szíve.

⁴² És Moáb elpusztul, úgy hogy nem lesz nép többé, mert az Úr ellen felemelkedett.

⁴³ Félelem, * verem és tőr jő te ellened, Moáb lakosa, azt mondja az Úr.

⁴⁴ A ki elfut a félelem elől, a verembe esik, és a ki kijő a veremből, a tőrben fogatik meg, mert rábocsátom Moábra az ő megfenyítésének esztendejét, azt mondja az Úr.

⁴⁵ A Hesbon árnyékában állanak meg a hatalom elől futók; de * tűz jő ki Hesbonból és láng Szihonnak közepéből, és elemészti Moábnak üstökét és a háborgó fiaknak koponyáját.

⁴⁶ Jaj néked Moáb! Elveszett Kámósnak * népe, mert fiaid fogságra vitettek, és leányaid is fogságra.

⁴⁷ De visszahozom Moábot a fogságból sok idő mulva, azt mondja az Úr. Eddig van Moáb ítélete.