Biblia

¹ Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálemből, és fújjatok kürtöt Thekoában, és tűzzetek ki zászlót Beth-Hakkeremben; mert veszedelem * fenyeget észak felől és nagy romlás!

² A szép és elkényeztetett asszonyhoz tettem hasonlóvá Sion leányát.

³ Pásztorok jőnek el hozzá nyájaikkal együtt; felvonják mellette a sátrakat köröskörül; kiki legelteti, a mi keze ügyébe esik.

⁴ Készüljetek hadba ellene; keljetek fel, és menjünk fel délben! Jaj nékünk, mert hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esteli árnyékok!

⁵ Keljetek fel és menjünk fel éjjel, és rontsuk le az ő palotáit!

⁶ Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Vágjatok fákat és hányjatok töltést Jeruzsálem ellen; a büntetés városa ez, csupa * nyomorgatás van benne!

⁷ Mint a kút hidegen tartja meg a vizét, úgy tartja meg az ő gonoszságát: erőszakosság és önkény hallatszik benne, és betegség és vereség van előttem szüntelen.

⁸ Térj eszedre, oh Jeruzsálem, hogy el ne szakadjon tőled a lelkem; hogy pusztává ne tegyelek téged, lakhatatlan földdé!

⁹ Ezt mondja a Seregek Ura: Teljesen megszedik Izráel maradékát, mint a * szőlőt. Fordítsd kezedet reájok, mint a szőlőszedő a kosarakra!

¹⁰ Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? Ímé, az ő fülök körülmetéletlen és nem figyelhetnek! Ímé, az Úr szava útálatossággá lett előttök; nem gyönyörködnek abban:

¹¹ Azért telve vagyok az Úr haragjával, elfáradtam azt visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre * az utczán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind; sőt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el;

¹² És házaik idegenekre szálljanak, mezőik és feleségeik * is egyszersmind; mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr.

¹³ Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától * fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek.

¹⁴ És * hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!

¹⁵ Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.

¹⁶ Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!

¹⁷ Őrállókat is rendeltem föléjök, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!

¹⁸ Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi következik reájok.

¹⁹ Halld meg, * oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették.

²⁰ Minek nékem ez a tömjén, a mi Sébából kerül, és a messze földről való jóillatú * fahéj? A ti égőáldozataitok nincsenek kedvemre, sem a ti véres áldozataitok nem tetszenek nékem.

²¹ Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én akadályokat szerzek e népnek, és megbotlanak bennök az atyák és fiak együttesen, a szomszéd és az ő barátja elvesznek.

²² Így szól az Úr: Ímé, nép jön el az északi * földről, és nagy nemzet serken fel a földnek végéről!

²³ Kézívet és kopját ragad, kegyetlen az és nem könyörül; szavok zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, fejenként viadalra készen te ellened, oh Sion leánya!

²⁴ Halljuk a hírét: kezeink elesnek; szorongás vesz erőt rajtunk, reszketés, mint a vajudó asszonyon.

²⁵ Ki ne menjetek a mezőre, és az úton se járjatok; mert ellenség fegyvere, rémület fenyeget köröskörül.

²⁶ Népem leánya! Ölts gyászt, * és heverj a porban, sírj, * mint az egyszülöttet siratják, zokogj keservesen; mert reánk tör a pusztító hamar!

²⁷ Próbálóvá tettelek téged az én népem között; őrállóvá, hogy megismerd és megpróbáld az ő útjokat.

²⁸ Mindnyájan igen vakmerők, rágalmazva járnak, réz és vas; mindnyájan elvetemültek ők.

²⁹ Megégett a fúvó a tűztől, elfogyott az ón, hiába olvaszt az olvasztó, mert gonoszok, meg nem * tisztíthatók.

³⁰ Megvetett ezüstnek * hívjátok őket, mert az Úr megvetette őket!