Biblia

¹ Az a beszéd, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, mondván:

² Állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti Júdabeliek, a kik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat!

³ Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek * lakozom e helyen!

⁴ Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr * temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!

⁵ Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között;

⁶ Ha * jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére:

⁷ Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktől fogva mindörökké.

⁸ Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!

⁹ Nemde * loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek:

¹⁰ És eljőtök, és megállotok előttem e házban, a mely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek!

¹¹ Vajjon * latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, a mely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr.

¹² Mert menjetek csak el az én helyemre, a mely Silóban van, a hol először lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemnek, * Izráelnek gonoszságáért!

¹³ Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és * kiáltottam néktek, de nem feleltetek:

¹⁴ Azért úgy cselekszem e házzal, a mely az én nevemről neveztetik, a melyben ti * bizakodtok, és e hellyel, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, a mint Silóval * cselekedtem.

¹⁵ És elvetlek titeket színem elől, a mint elvetettem mind a ti atyátokfiait, Efraimnak * minden magvát.

¹⁶ És te ne * imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged!

¹⁷ Nem látod-é te: mit cselekesznek ők Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin?

¹⁸ A fiak fát szedegetnek, az atyák gyujtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynőjének béleseket * készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek.

¹⁹ Avagy engem ingerelnek-é ők, azt mondja az Úr, és nem magokat-é, hogy gyalázat borítsa arczukat?

²⁰ Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezőnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el * nem aluszik.

²¹ Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és * egyetek húst!

²² Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről, az égőáldozat és véres áldozat felől;

²³ Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam őket, mondván: Hallgassatok az én * szómra, és én * Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind csak azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!

²⁴ De nem hallgattak, * és fülöket sem hajtották felém, hanem az ő gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának felém, és nem arczczal.

²⁵ Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földéből e mai napig küldtem * hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem;

²⁶ De nem hallgattak * reám, és fülöket sem hajtották felém; hanem megkeményítették nyakukat, és gonoszabbul cselekedtek, mint az ő atyáik!

²⁷ Ha elmondod nékik mind e szavakat, és nem hallgatnak reád, ha kiáltasz nékik, és nem felelnek néked:

²⁸ Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, a mely nem hallgat az Úrnak, az ő Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett * a hűség; kiszaggattatott az ő szájokból.

²⁹ Nyírd le hajadat és vesd el, és kezdj a hegyeken gyászéneket, mert útálja az Úr és elhagyja a nemzetséget, a melyre haragszik.

³⁰ Mert gonoszt műveltek előttem Júdának fiai, azt mondja az Úr; útálatosságaikat * bevitték abba a házba, a mely az én nevemről neveztetik, hogy megfertőztessék azt.

³¹ És felépítették a * Tófet magaslatait, a mely a Ben-Hinnom völgyében van, hogy megégessék fiaikat és leányaikat tűzben, a mit nem parancsoltam, és a mi gondolatomban sem volt.

³² Azért ímé eljőnek a napok, azt mondja az Úr, a mikor nem beszélnek többé a Tófetről, sem a Ben-Hinnom völgyéről, hanem az öldöklés völgyéről; és temetkezni fognak Tófetben, és hely sem lesz elég.

³³ És e nép holtteste az * ég madarainak és a mezei barmoknak lesz eledelökké, és nem lesz, a ki elriassza azokat!

³⁴ És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin az örömnek szavát * és a vígasságnak szavát, a vőlegény szavát és a menyasszony szavát; mert elpusztul a föld!