Biblia

¹ Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt.

² Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban.

³ Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap.

⁴ Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat.

⁵ Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal.

⁶ Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat.

⁷ Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat.

⁸ Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, * nem hallja meg imádságomat.

⁹ Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta.

¹⁰ Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán.

¹¹ Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem!

¹² Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem!

¹³ Veséimbe bocsátotta tegzének fiait.

¹⁴ Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig.

¹⁵ Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel.

¹⁶ És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem.

¹⁷ És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról.

¹⁸ És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban.

¹⁹ Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről!

²⁰ Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem.

²¹ Ezt veszem szívemre, azért bízom.

²² Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!

²³ Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!

²⁴ Az Úr az én örökségem, * mondja az én lelkem, azért benne bízom.

²⁵ Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.

²⁶ Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.

²⁷ Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában.

²⁸ Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára.

²⁹ Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység?

³⁰ Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal.

³¹ Mert nem zár ki örökre az Úr.

³² Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága * szerint.

³³ Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát.

³⁴ Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát;

³⁵ Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt;

³⁶ Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el.

³⁷ Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha * nem parancsolja az Úr?

³⁸ A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó.

³⁹ Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik.

⁴⁰ Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz.

⁴¹ Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben.

⁴² Mi voltunk gonoszok és * pártütők, azért nem bocsátottál meg.

⁴³ Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél.

⁴⁴ Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság.

⁴⁵ Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között.

⁴⁶ Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk.

⁴⁷ Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás.

⁴⁸ Víz-patakok folynak alá * az én szememből népem leányának romlása miatt.

⁴⁹ Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése,

⁵⁰ Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből.

⁵¹ Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért.

⁵² Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül.

⁵³ Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám.

⁵⁴ Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam!

⁵⁵ Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből.

⁵⁶ Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől.

⁵⁷ Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj!

⁵⁸ Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet.

⁵⁹ Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet.

⁶⁰ Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat.

⁶¹ Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat;

⁶² Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat.

⁶³ Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk.

⁶⁴ Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint.

⁶⁵ Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok.

⁶⁶ Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!