Biblia

¹ Tanácsot tarta pedig Dávid az ezredeknek és századoknak fejeivel és minden előljárókkal.

² És monda * Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha néktek tetszik, és ha az Úrtól, a mi Istenünktől van: küldjünk el mindenfelé a mi atyánkfiaihoz, a kik otthon maradtak Izráel minden tartományaiban, s velök együtt a papokhoz és Lévitákhoz, az ő városaik és vidékeik szerint, hogy ők is gyűljenek hozzánk.

³ Hogy hozzuk ide a mi Istenünknek ládáját mi hozzánk, mert a Saul idejében nem törődtünk vele.

⁴ És monda az egész gyülekezet, hogy úgy kell cselekedni; mert igaznak láttaték e dolog az egész nép előtt.

⁵ Összegyűjté azért Dávid mind az Izráel * népét Égyiptomnak Nilus folyóvizétől fogva egészen Hámátig, hogy az Istennek ládáját elhozzák Kirjáth-Jeárimból.

⁶ Felméne azért Dávid és vele az egész Izráel Baalába * vagy Kirjáth-Jeárimba, a mely Júdában van, hogy onnan elhozzák az Úr Istennek ládáját, mely az ő nevéről neveztetik, a ki a * Khérubok közt ül.

⁷ És helyhezteték az Isten ládáját az Abinádáb házából egy új * szekérre; Uzza és Ahió vezetik vala a szekeret.

⁸ Dávid pedig és az egész Izráel tánczolnak vala az Isten előtt teljes erővel, énekekkel, * cziterákkal, hegedűkkel, dobokkal, czimbalmokkal és kürtökkel.

⁹ Mikor pedig jutottak a Kidon szérűjéhez, * Uzza reá tevé kezét a ládára, hogy megtartsa, mert az ökrök félre tértek vala.

¹⁰ És az Úrnak haragja felgerjede Uzza * ellen, és őt megveré, hogy reá tevé kezét a ládára, s meghala ugyanott az Isten előtt.

¹¹ Akkor Dávid igen megdöbbene, hogy az Úr ily csapással sujtá Uzzát. Azért azt a helyet mind e mai napig Péres-Uzzának nevezik.

¹² És félni kezde Dávid azon a napon Istentől, mondván: Miképen merjem magamhoz bevinni az Isten ládáját?!

¹³ És nem vivé be Dávid magához a ládát a Dávid városába, hanem elhelyezé azt a Gitteus * Obed-Edom házában.

¹⁴ És az Isten ládája Obed-Edom házában volt három hónapig; és megáldá az Úr Obed-Edom házát és mindenét, valamije volt.