Biblia

¹ Mikor pedig bevitték * az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égő- és hálaáldozatokkal az Isten előtt.

² És mikor Dávid elvégezte az egészen égőáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá * a népet.

³ És osztogata * minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.

⁴ És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.

⁵ Asáf vala a fő, * utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;

⁶ Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek * vala szüntelen az Isten szövetségének ládája előtt.

⁷ Azon a napon adott Dávid először éneket * az Úrnak dícséretére Asáfnak és az ő atyjafiainak kezébe.

⁸ Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek * minden népek között az ő nagy dolgait.

⁹ Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.

¹⁰ Dicsekedjetek az ő szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.

¹¹ Keressétek az Urat és az ő erősségét; keressétek az ő orczáját szüntelen.

¹² Emlékezzetek meg az ő csudálatos dolgairól, * a melyeket cselekedett, az ő csudáiról és az ő szájának ítéletiről.

¹³ Óh Izráelnek, az ő szolgájának magva! Jákóbnak, az ő * választottjának fiai!

¹⁴ Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az ő ítéletei!

¹⁵ Emlékezzetek meg örökké az ő szövetségéről, * és az ő beszédéről, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;

¹⁶ A melyet szerzett * Ábrahámmal; és az * Izsáknak tett esküjéről.

¹⁷ Amelyet állíta * Jákóbnak örök végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,

¹⁸ Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.

¹⁹ Midőn ti számszerint * kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;

²⁰ Mert járnak vala egyik nemzetségtől a * másikhoz, és egyik országból más országba:

²¹ Mégsem engedé * senkinek őket bántani, sőt még a királyokat is megbünteté * érettök.

²² Ezt mondván: Az én felkentjeimet ne bántsátok, * prófétáimnak se ártsatok.

²³ Mind ez egész föld * énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az ő szabadítását.

²⁴ Beszéljétek a pogányok között az ő dicsőségét, minden népek között az ő csudálatos dolgait;

²⁵ Mert nagy az Úr és igen dícsérendő, és rettenetes minden istenek felett;

²⁶ Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az * egeket.

²⁷ Dicsőség és tisztesség van ő előtte, erősség és vígasság az ő helyén.

²⁸ Adjatok az Úrnak, * népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsőséget és erősséget!

²⁹ Adjatok az Úr nevének dicsőséget, hozzatok ajándékot, és jőjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.

³⁰ Rettegjen az egész föld az ő orczájától; a föld kereksége is megerősíttetik, hogy ne ingadozzék.

³¹ Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!

³² Zengjen a tenger és az ő teljessége; örvendezzen a mező és minden, a mi azon van.

³³ Akkor örvendezni kezdenek az erdőnek fái az Úr előtt, mikor eljövend megítélni a földet.

³⁴ Tiszteljétek az Urat, mert * igen jó, mert örökkévaló az ő irgalmassága.

³⁵ És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, * gyűjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!

³⁶ Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.

³⁷ Ott hagyá azért Dávid az Úr szövetségének ládájánál Asáfot * és az ő atyjafiait, hogy a láda előtt szüntelen minden napon szolgáljanak,

³⁸ Obed-Edomot * és az ő hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.

³⁹ Sádók * papot pedig és az ő pap atyjafiait, az Úr sátora előtt hagyá a magaslaton, mely Gibeonban * vala;

⁴⁰ Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égőáldozattal az égőáldozatnak oltárán minden reggel * és estve, és hogy mindent a szerint cselekedjenek, a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,

⁴¹ Hémánt is * és Jédutunt velök hagyá, és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az ő irgalmassága örökkévaló.

⁴² És ő velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká tevé.

⁴³ Akkor eltávozék az egész nép, kiki az ő házához. Dávid pedig visszatére, hogy az ő háznépét is * megáldja.