Biblia

¹ Lőn pedig, mikor Dávid az ő házában ülne, monda Nátán prófétának: Ímé én * czédrusfából csinált házban lakom, az Úr * szövetségének ládája pedig kárpitok alatt.

² Akkor monda Nátán Dávidnak: Valami a te szívedben van, cselekedd meg, mert az Isten veled leend.

³ Azon éjjel pedig lőn az Istennek szava Nátánhoz, mondván:

⁴ Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Ne te építs nékem házat lakásul;

⁵ Mert nem laktam én attól fogva házban, * mióta az Izráel fiait kihoztam, mind e mai napig, hanem egy hajlékból más hajlékba mentem és sátorból sátorba.

⁶ A mely helyeken jártam az Izráel egész népével, szólottam-é vagy egyszer valakinek az Izráel birái közül (a kiknek parancsoltam vala, hogy az én népemet legeltessék), mondván: Miért nem csináltatok nékem czédrusfából házat?

⁷ Most azért ezt mondjad az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Én választottalak téged a juhok * mellől a pásztorkunyhóból, hogy légy vezére az én népemnek, az Izráelnek,

⁸ És veled voltam mindenütt, valahová mentél, minden ellenségeidet is * a te orczád elől elvesztettem, ennekfelette oly hírt szerzettem néked, a minemű hírök van a hatalmasoknak, a kik a földön vannak;

⁹ Lakóhelyet is adtam az én népemnek, az Izráelnek és elplántálám őt; és lakik az ő * helyén, és ki nem mozdul többé, * s nem fogják az álnokságnak fiai sanyargatni, mint azelőtt.

¹⁰ És attól az időtől fogva, hogy megparancsoltam volt, hogy birák legyenek az én népem, az Izráel felett, minden te ellenségeidet megalázám, és azt is jelentém néked, hogy az * Úr házat épít néked.

¹¹ És lészen, mikor betelnek a te életed napjai, hogy a te atyáidhoz elmenj, a te magodat feltámasztom te utánad, mely a te fiaid közül való lesz, és az ő országát megerősítem.

¹² Ő * épít nékem házat, és megerősítem az ő királyi székét mindörökké.

¹³ Én leszek néki * atyja, ő pedig fiam lészen, és az én irgalmasságomat ő tőle el nem veszem, mint a hogy a te előtted * valótól elvettem;

¹⁴ Hanem megerősítem * őt az én házamban és az én országomban mindörökké, és az ő királyiszéke erős lesz mindörökké.

¹⁵ Mind e beszédek szerint és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.

¹⁶ Beméne azért Dávid király, és leüle az Úr előtt, és monda: Ki vagyok én, óh Uram Isten, s micsoda az én házam is, hogy engemet eddig * juttattál?

¹⁷ Sőt még ez is kevés volt előtted, óh Isten! hanem ennekfelette szólál jövendőt is a te szolgád háza felől, és mint magas rangú * embert, úgy tekintettél engemet, Úr Isten!

¹⁸ És mit kérhetne Dávid többet te tőled, a te szolgádnak tisztességére, holott te jól ismered a te szolgádat?

¹⁹ Óh Uram, a te szolgádért és a te szíved szerint cselekedéd mind e nagy dolgokat, hogy kijelentéd mindezeket a csudálatos dolgokat,

²⁰ (Óh Uram, nincsen * senki hasonló hozzád, és nincsen Isten náladnál több), mind a szerint, a mint füleinkkel hallottuk.

²¹ És kicsoda olyan, mint a te néped, az Izráel, * egy nemzetség a földön, a melyért elment volna az Isten, hogy megváltaná magának népül; hogy magadnak nagy és rettenetes nevet szerezz, kiűzvén a pogányokat a te néped elől, a melyet Égyiptomból megszabadítál!

²² És az Izráel népét * a te népeddé tevéd mindörökké, és te Uram, nékik Istenök lettél.

²³ Most azért Uram, a szó, a melyet szólál a te szolgád felől és az ő háza felől, erősíttessék meg mindörökké, és úgy cselekedjél, a mint szóltál.

²⁴ Maradjon meg és magasztaltassék fel a te neved mindörökké, hogy mondhassák: A Seregek Ura az Izráel Istene, Istene Izráelnek; és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó * előtted.

²⁵ Minthogy te, én Istenem, a te szolgádnak füle hallására megjelentetted, hogy néki házat * csinálsz: ezokáért indula meg a te szolgád, hogy könyörgene előtted.

²⁶ Most azért én Uram, te vagy az Isten, és te szólád e jó * dolgot a te szolgád felől.

²⁷ Most azért tessék néked megáldani a te szolgádnak házát, hogy legyen állandó mindörökké előtted; mivelhogy te, Uram, megáldottad, legyen azért áldott mindörökké.