Biblia

¹ Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és felindítá * Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.

² Monda azért Dávid Joábnak és a nép előljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izráelt, Beersebától * fogva Dánig: és hozzátok hozzám, hadd tudjam számát.

³ Akkor monda Joáb: Az Úr száz ennyivel * szaporítsa meg az ő népét, a mennyien vannak. Avagy nem mind a te szolgáid-é azok, uram, király? S miért tudakozza ezt az én uram? Miért lenne Izráelnek * büntetésére.

⁴ De a király szava erősebb volt a Joábénál. Elméne azért Joáb, és bejárta egész Izráelt; azután megtért Jeruzsálembe.

⁵ És megjelenté Joáb a megszámlált népnek számát Dávidnak. És volt az egész Izráel népének száma * ezerszer ezer és százezer fegyverfogható férfi. A Júda fiai közül pedig négyszázhetvenezer fegyverfogható férfi.

⁶ A Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjök; mert sehogy sem tetszett Joábnak a király parancsolata.

⁷ Sőt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izráelt.

⁸ Monda pedig Dávid az * Istennek: Igen vétkeztem, hogy ezt művelém: most azért bocsásd meg a te szolgád vétkét, mert felette esztelenül cselekedtem!

⁹ Akkor szóla az Úr Gádnak, a Dávid prófétájának, mondván:

¹⁰ Eredj el, szólj Dávidnak ekképen: Ezt mondja az Úr: Három dolgot teszek elődbe, válaszsz magadnak azok közül egyet, hogy azt cselekedjem veled.

¹¹ Elméne azért Gád * próféta Dávidhoz, és monda néki: Ezt mondja az Úr: válaszsz magadnak!

¹² Vagy három esztendeig való éhséget, * vagy hogy három hónapig emésztessél ellenségeid által és a te ellenséged fegyvere legyen rajtad; vagy az Úr fegyvere és a döghalál három napig kegyetlenkedjék földedben és az Úr angyala pusztítson Izráel minden határaiban! Azért lássad most, mit feleljek annak, a ki engem hozzád küldött.

¹³ És monda Dávid Gádnak: Nagy az én szorongattatásom! Hadd essem inkább az Úr kezébe (mert igen nagy az ő * irgalmassága) és ne essem emberek kezébe!

¹⁴ Bocsáta azért az Úr döghalált Izráelre; és meghalának Izráel közül hetvenezeren.

¹⁵ Bocsáta annakfelette angyalt az Úr Jeruzsálemre, hogy elpusztítaná azt. És mikor vágná a népet, meglátá az Úr és könyörüle * az ő veszedelmökön; és monda a pusztító angyalnak: Elég immár, szünjél meg. Az Úrnak angyala pedig áll vala a Jebuzeus * Ornánnak szérűjénél.

¹⁶ Akkor Dávid felemelé az ő szemeit, és látá az Úr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, a melyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, zsákba öltözvén, az ő orczájokra.

¹⁷ És monda Dávid az Istennek: Nemde nem én számláltattam-é meg a népet? Én vagyok, a ki vétkeztem és igen gonoszul cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? óh én Uram Istenem forduljon ellenem a te kezed és az én házam népe ellen, és ne legyen a te népeden a csapás.

¹⁸ Akkor szóla az Úr angyala Gádnak, hogy megmondja Dávidnak, hogy menjen fel Dávid és építsen oltárt az Úrnak a Jebuzeus * Ornán szérűjén.

¹⁹ Felméne azért Dávid a Gád beszéde szerint, melyet az Úr * nevében szólott vala.

²⁰ Mikor pedig Ornán hátratekintvén, látta az angyalt, ő és az ő négy fia, a kik vele valának, elrejtőzének (Ornán pedig búzát csépel vala).

²¹ És juta Dávid Ornánhoz. Mikor pedig feltekintett vala Ornán, meglátta Dávidot, és kimenvén a szérűről, meghajtá * magát Dávid előtt, arczczal a földre.

²² És monda Dávid Ornánnak: Add nékem e szérűhelyet, hogy építsek oltárt rajta az * Úrnak; igaz árán adjad nékem azt, hogy megszünjék e csapás a népen.

²³ Monda Ornán Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, a király azt cselekedje, a mi néki tetszik; sőt az ökröket is oda adom égőáldozatul, és fa helyett a cséplőszerszámokat, a gabonát * pedig ételáldozatul; mindezeket ajándékul adom.

²⁴ És monda Dávid király Ornánnak: Nem úgy, hanem igaz áron akarom megvenni tőled; mert a mi a tied, nem veszem el tőled az Úrnak és nem akarok égőáldozattal áldozni néki a máséból.

²⁵ Ada azért Dávid Ornánnak a szérűért hatszáz * arany siklust.

²⁶ És építe ott oltárt Dávid az Úrnak, és áldozék égő- és hálaáldozatokkal és segítségül hívá az Urat, a ki meghallgatá őt, mennyből tüzet * bocsátván az égőáldozat oltárára.

²⁷ És parancsola az Úr az angyalnak; és betevé az ő kardját * hüvelyébe.

²⁸ Abban az időben, mikor látta Dávid, hogy az Úr őt * meghallgatta a Jebuzeus Ornán szérűjén, áldozék ott.

²⁹ (Az Úr sátora pedig, a melyet csinált * vala Mózes a pusztában, és az égőáldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán * vala.

³⁰ És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr * angyalának kardjától.)