Biblia

¹ Jósafátnak nagy * gazdagsága és dicsősége vala. Ő sógorságot * szerze Akhábbal.

² Néhány esztendő mulva aláméne Akhábhoz Samariába, és levágatott Akháb az ő és a vele való nép számára sok juhot és ökröt, és rávette őt, hogy felmenjen vele * Rámóth Gileádba.

³ Mert ezt mondá Akháb, az Izráel királya Jósafátnak, a Júda királyának: Feljösz-é velem Rámóth Gileádba? Felele néki, és monda: Úgy én, mint te; úgy az én népem, mint a te néped együtt lesz a harczban.

⁴ Azután monda Jósafát az Izráel királyának: Kérdezősködjél * még ma az Úr beszéde után.

⁵ És összegyűjté az Izráel királya a prófétákat, mintegy négyszáz férfiút, és monda nékik: Elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? Felelének: Menj el, és az Isten a király kezébe adja.

⁶ És monda Jósafát: Nincsen-é itt több prófétája az Úrnak, * hogy attól is tudakozódhatnánk?

⁷ És monda az Izráel királya Jósafátnak: Van még egy férfiú, a ki által az Urat megkérdezhetjük, de én gyűlölöm őt, mert soha nem jövendöl nékem jót, hanem mindig csak rosszat; ez Mikeás, a Jimla fia. És monda Jósafát: Ne beszéljen így a király!

⁸ Szólíta azért az Izráel királya egyet az ő szolgái közül, és monda: Hívd ide hamar Mikeást, a Jimla fiát.

⁹ És az Izráel királya és Jósafát, a Júda királya ott ülnek vala, kiki az ő királyiszékében, királyi ruhákba öltözötten; ott ülnek vala Samaria kapuja előtt, a térségen; és a próféták mind * prófétálnak vala ő előttök.

¹⁰ Csináltatott vala pedig magának Sédékiás, * a Kénaána fia vasszarvakat, és monda: Ezt mondja az Úr: Ezekkel ökleled a Siriabelieket, mígnem megemészted őket!

¹¹ A többi próféták is mind ekképen jövendöltek, mondván: Menj fel Rámóth Gileád ellen, szerencsés leszel; mert azt az Úr a király kezébe adja.

¹² A követ pedig, a ki elment volt, hogy elhívná Mikeást, szóla néki, mondván: Ímé a próféták egyenlő akarattal jót jövendölnek a királynak; szólj, kérlek, te is úgy, mint azok közül egy, és jövendölj jót.

¹³ Akkor monda Mikeás: Él az Úr, hogy csak azt fogom mondani, a mit az én Istenem * nékem mondánd!

¹⁴ Mikor azért a király elé jutott, akkor monda a király néki: Mikeás! elmenjünk-é Rámóth Gileád ellen hadba, vagy elhagyjam? És monda: Menjetek el, és jó szerencsétek leszen, kezetekbe adattatnak azok.

¹⁵ És monda a király néki: Hányszor esküdtesselek meg téged, hogy az igaznál egyebet ne mondj nékem az Úr nevében?

¹⁶ Akkor monda: Látám az egész Izráelt elszéledve a hegyeken, mint a juhokat, melyeknek pásztoruk nincsen. És azt mondá az Úr: Nincsen ezeknek urok. Térjen meg kiki az ő házához békességben.

¹⁷ És monda az Izráel királya Jósafátnak: Nemde nem megmondottam-é, hogy nem fog nékem jót * jövendölni, hanem rosszat?

¹⁸ Ismét monda: Halljátok meg azért az Úr szavát. Látám az Urat ülni az * ő királyiszékében, és az egész mennyei sereget jobb és balkeze felől mellette állani.

¹⁹ És monda az Úr: Kicsoda * csalja meg Akhábot, az Izráel királyát, hogy felmenjen és elveszszen Rámóth Gileádban? És ki egyet, ki mást szóla.

²⁰ Akkor eljöve egy * lélek, a ki megállván az Úr előtt, monda: Én akarom megcsalni őt. Az Úr pedig monda néki: Mimódon?

²¹ És felele: Kimegyek és leszek hazug lélek az ő összes prófétái szájában. Monda azért: Csald meg és győzd meg, menj ki és cselekedjél úgy.

²² Ímé azért most az Úr adta a hazugságnak lelkét * ezen te prófétáid szájába, és az Úr szólott veszedelmes dolgot ellened.

²³ Akkor oda lépett Sédékiás, * a Kénaána fia, s arczul csapá Mikeást, és monda: Melyik úton távozott el az Úrnak lelke tőlem, hogy csak néked szólana?

²⁴ Felele Mikeás: Ímé meglátod magad azon a napon, a mikor egyik kamarából a másik kamarába * mégy, hogy elrejtőzhessél.

²⁵ Akkor monda az Izráel királya: Fogjátok meg Mikeást, és vigyétek Amonhoz, a város fejedelméhez, és Joáshoz, a király fiához.

²⁶ És mondjátok: Ezt mondja a király: Vessétek őt a tömlöczbe, s tápláljátok őt a nyomorúság kenyerével és a nyomorúság vizével, * míg békességgel megjövök.

²⁷ És monda Mikeás: Ha békével térsz vissza, * akkor nem az Úr szólott én általam. Ismét monda: Halljátok meg minden népek!

²⁸ És felvonult az Izráel királya és Jósafát a Júda királya Rámóth Gileád ellen.

²⁹ És monda az Izráel királya Jósafátnak: Ruhámat megváltoztatom, és úgy megyek a viadalra; te pedig öltözzél fel ruhádba. És megváltoztatá az Izráel királya az ő ruháját, és menének viadalra.

³⁰ Siria királya pedig meghagyta vala az ő szekerei fejedelmeinek, mondván: Ne harczoljatok se kicsiny, se nagy ellen, hanem csak az Izráel királya ellen.

³¹ És a mikor meglátták a szekerek fejedelmei Jósafátot, mondának: Ez az Izráel királya! És körülfogták őt, hogy legyőzzék. Akkor felkiálta Jósafát, és az Úr * megsegéllé őt, és az Isten azokat elfordítá tőle;

³² Mert mikor látták a szekerek fejedelmei, hogy nem az Izráel királya, ott hagyták.

³³ Egy férfi pedig kifeszíté kézívét csak úgy találomra, és találá az Izráel királyát a pánczél és a kapocs között. És ő monda az ő kocsisának: Fordulj meg, és vígy ki engem a * táborból, mert megsebesültem.

³⁴ És az ütközet mind erősebb lett azon a napon, és az Izráel királya az ő szekerében állott a Siriabeliek ellen estvéig, és naplementekor meghala.