Biblia

¹ Tizenkét esztendős vala * Manasse, mikor uralkodni kezdett volt, és ötvenöt esztendeig uralkodott Jeruzsálemben.

² És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt a pogányok útálatosságai szerint, a kiket az Úr az Izráel fiai elől kiűzött vala.

³ Mert a magaslatokat ismét megépíté, a melyeket Ezékiás az ő atyja * azelőtt elrontott vala, és oltárokat emele Baálnak, Aserákat * is plántála, és tisztelé az ég minden seregeit, és szolgála azoknak.

⁴ Sőt az Úr házában is építe * oltárokat, a melyről az Úr azt mondotta volt: Jeruzsálemben * lészen az én nevem örökké.

⁵ És építe oltárokat az ég minden seregeinek, az Úr házának mindkét pitvariban.

⁶ És fiait átvitte a tűzön * a Hinnom fiának völgyében; és az időnek forgására ügyelt, jövendőmondásokat, varázslásokat * és szemfényvesztéseket űzött, ördöngösöket és jövendőmondókat szerzett, és sok gonoszságot cselekedett az Úr szemei előtt, hogy őt haragra indítaná.

⁷ A faragott bálványt, a melyet csináltatott vala, az Úr házában állítá fel, a melyről azt mondá az Isten Dávidnak, és az ő fiának, Salamonnak: * E házban és Jeruzsálemben, a melyet választottam az Izráel minden nemzetségei közül, helyheztetem az én nevemet mindörökké;

⁸ És nem űzöm ki * az Izráelt e földről, melyet adtam volt a ti atyáitoknak; de csak úgy, ha ők is mind megtartándják, * a melyeket nékik Mózes által parancsoltam, minden törvényt, rendeléseket és ítéleteket;

⁹ De Manasse elcsábítá Júdát és Jeruzsálem lakóit, hogy még gonoszabbul cselekedjenek, mint a pogányok, a kiket az Úr kigyomlált volt az Izráel fiai elől.

¹⁰ És noha megszólította * az Úr Manassét és az ő népét; de nem figyelmezének reá.

¹¹ Reájok hozá azért az Úr az Assiriabeli király seregének vezéreit, a kik Manassét megfogták * és vasba vervén megkötözék őt két lánczczal, és Babilóniába vivék.

¹² Mikor pedig nagy nyomorúságban volna, fohászkodék * az Úrhoz az ő Istenéhez, és teljesen megalázta magát az ő atyáinak Istene előtt.

¹³ És könyörögvén hozzá megkegyelmeze néki, és * meghallgatván könyörgését, visszahozá őt Jeruzsálembe, az ő országába. Akkor ismeré meg Manasse, hogy az Úr az igaz Isten.

¹⁴ Ezek után a Dávid városának külső kőfalát felépíté Gihontól napnyugat felé a völgyben, a halkapu bemeneteléig; Ofelt is körülvéteté magas kerítéssel, és Júdának minden megerősített városaiba seregvezéreket helyeze.

¹⁵ És eltávolítá az idegen isteneket és a bálványt az Úr * házából, és minden oltárt, a melyet az Úr házának hegyén és Jeruzsálemben emeltetett, kihányatá azokat a városon * kivül.

¹⁶ És megépíté az Úr oltárát, és áldozék rajta hálaadó és dicsőítő áldozatokkal, és megparancsolá Júdának, hogy szolgáljanak az Úrnak, Izráel Istenének.

¹⁷ Mindazáltal még akkor a nép áldozik vala a magaslatokon; * de csak az Úrnak, az ő Istenének.

¹⁸ Manassénak pedig többi dolgai, Istenéhez való könyörgése, a próféták intése, * a kik az Úrnak, Izráel Istenének nevében szólának néki, ímé meg vannak írva az Izráel királyainak dolgai között.

¹⁹ Az ő könyörgése pedig, és hogy az Isten mint kegyelmezett volt meg néki, s az ő minden bűne és vétke; és a helyek, a melyeken magaslatokat épített volt, s Aserákat és bálványokat állított fel, minekelőtte megalázta volna magát: ímé meg vannak írva a Hózai beszédei között.

²⁰ És meghala Manasse az ő atyáival, és eltemeték őt az ő * házában; és uralkodék Amon, az ő fia helyette.

²¹ Huszonkét esztendős vala * Amon, mikor uralkodni kezdett, és két esztendeig uralkodék Jeruzsálemben.

²² És gonoszul cselekedék az Úr szemei előtt, miként az ő atyja Manasse cselekedett volt, mert áldozék Amon mindama bálványoknak, a melyeket az ő atyja Manasse csináltatott, és azoknak szolgál vala.

²³ Meg sem alázá magát az Úr előtt, mint az ő atyja Manasse megalázta magát; hanem még sokasítá Amon a bűnt.

²⁴ Pártot ütének pedig az ő szolgái ő ellene, és őt saját házában megölék.

²⁵ A föld népe pedig levágá mindazokat, a kik Amon király ellen pártot ütének, és királylyá tevé a föld népe Jósiást az ő fiát helyette.