Biblia

¹ Akkor monda Salamon: Az Úr mondotta, hogy ő * lakoznék ködben.

² Én pedig lakóházat építettem néked, helyet, a hol * örökké lakjál.

³ Azután megfordult a király, * és megáldá Izráel egész gyülekezetét; és Izráel egész gyülekezete felállott.

⁴ És monda: Áldott az Úr, Izráel Istene, ki szólott volt az ő szája által az én atyámnak, * Dávidnak, és hatalmas kezeivel beteljesítette, mondván:

⁵ Attól a naptól fogva, a melyen kihozám az én népemet Égyiptom földéből, soha nem választottam egyetlen várost sem az Izráel minden nemzetségei közül, hogy házat építenének, a melyben lenne az én nevem, sem férfit nem választottam, hogy az én népemnek Izráelnek vezére lenne.

⁶ Hanem Jeruzsálemet * választottam, hogy az én nevem abban lenne, és választám Dávidot, hogy vezére lenne az én népemnek, Izráelnek.

⁷ Ámbár az én atyám, * Dávid elvégezé magában, hogy házat építene az Úrnak, Izráel Istenének,

⁸ De az Úr azt mondotta Dávidnak, az én atyámnak: Azt, hogy arra gondoltál, hogy az én nevemnek házat építs, jól tetted, hogy szívedben ezt elvégezted;

⁹ Mégis nem te építesz házat nékem, hanem a te fiad, a ki a te ágyékodból származik, * ő épít az én nevemnek házat.

¹⁰ És beteljesíté most az Úr az ő beszédét, a melyet szólott; mert felkelék az én atyám Dávid helyett, és ülék az Izráel királyi székébe, a mint az Úr megmondotta volt; és megépítém a házat az Úrnak, Izráel * Istene nevének.

¹¹ És abba helyeztem a ládát, a melyben az Úrnak szövetsége * van, melyet szerzett volt az Izráel fiaival.

¹² És oda állott * Salamon az Úr oltára elé, az Izráel egész gyülekezetével szemben, és kezeit kiterjesztette.

¹³ Salamon pedig egy széket csináltatott vala rézből, a melyet a tornácznak közepén helyeztetett el, melynek hossza öt sing, szélessége is öt sing, magassága pedig három sing vala. Felálla abba, és térdeire esvén az egész Izráel gyülekezete előtt, kezeit az ég felé kiterjeszté,

¹⁴ És monda: Oh Uram, Izráelnek Istene, * nincsen hozzád hasonló Isten sem mennyben, sem földön, a ki megtartod a te fogadásodat és irgalmasságodat a te szolgáidhoz, a kik te előtted teljes szívvel járnak!

¹⁵ Ki megtartottad a te szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak, a mit szólottál néki; mert te magad szólottál, és kezeiddel beteljesítéd, a mint e mai napon megtetszik.

¹⁶ Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, tartsd meg, a mit a te szolgádnak, Dávidnak, az én atyámnak igértél, mondván: Nem * fogy el előttem a te magodból való férfiú, a ki az Izráelnek királyiszékiben üljön; csakhogy * a te fiaid őrizzék meg az ő útjokat, hogy az én törvényemben járjanak, mint te én előttem jártál.

¹⁷ Most azért, oh Uram, Izráelnek Istene, bizonyosodjék meg a te beszéded, melyet szólottál volt a te szolgádnak, Dávidnak!

¹⁸ (Avagy lakozhatnék-é valósággal az Isten e földön az emberek között? Ím az * egek és az egeknek egei téged be nem foghatnak, mennyivel kevésbbé e ház, a melyet én építettem.)

¹⁹ És tekints a te szolgád könyörgésére és imádságára, oh én Uram Istenem, meghallgatván kiáltását és könyörgését, a melylyel könyörög a te szolgád előtted!

²⁰ Hogy a te szemeid éjjel és nappal figyelmezzenek e házra, e helyre, a melyről azt mondottad, hogy nevedet * abba helyezénded, meghallgatván könyörgését a te szolgádnak, a mikor e helyen könyörögne.

²¹ Hallgasd meg azért a te szolgádnak és a te népednek Izráelnek könyörgését, a mikor könyörögni fognak e helyen; hallgasd meg a te mennyei lakhelyedből, és meghallgatván őket, légy kegyelmes!

²² Mikor valaki vétkezéndik felebarátja ellen, és esküre * köteleztetik, hogy megesküdjék, és ő ide jő, megesküszik oltárod előtt ebben a házban,

²³ Te hallgasd meg a mennyből és vidd véghez, és tégy igaz ítéletet a te szolgáid között, az istentelent megbüntetvén, fejére fordítván az ő útját; és az igazat megigazítván, megfizetvén néki az ő igazsága szerint.

²⁴ Mikor pedig megverettetik a te néped, az Izráel az ő * ellenségeitől, mivel te ellened vétkeztek; és hozzád visszatérve vallást tesznek a te nevedről, könyörögnek és imádkoznak te előtted e házban:

²⁵ Te hallgasd meg a mennyből, és bocsásd meg a te népednek, az Izráelnek bűnét, és hozd vissza őket arra a földre, a melyet adtál nékik és az ő atyáiknak.

²⁶ Mikor az ég berekesztetik * és nem lészen eső, mivel vétkeztek te ellened; és imádkozni fognak e helyen és vallást tesznek a te nevedről és megtérnek bűneikből, mert te sanyargatod őket:

²⁷ Te hallgasd meg a mennyből, és légy kegyelmes a te szolgáidnak és a te népednek, az Izráelnek; minekutána őket megtanítándod az igaz útra, a melyen járjanak; és adj esőt a te földedre, a melyet adtál a te népednek örökségül.

²⁸ Éhség * ha lesz a földön, ha döghalál, aszály, ragya, sáska, cserebogár; ha az ő ellensége * szorongatja az ő birodalmának földében; ha bármiféle csapás és nyomorúság jövend reájok:

²⁹ A ki akkor könyörög és imádkozik, legyen az bárki; vagy a te néped, az Izráel, ha elismeri kiki az ő csapását és fájdalmát, és kezeit e házban * kiterjeszténdi:

³⁰ Te hallgasd meg a mennyből, a te lakhelyedből és légy kegyelmes, és kinek-kinek fizess az ő útai szerint, a * mint megismerted az ő szívét, mert egyedül csak te ismered az emberek fiainak szívét;

³¹ Hogy féljenek téged, járván a te útaidon, míg élnek e föld színén, a melyet adtál volt a mi atyáinknak.

³² Sőt még az idegent is, * a ki nem a te néped, az Izráel közül való, ha eljövend messze földről a te nagy nevedért és a te hatalmas kezedért és a te kiterjesztett karodért, mikor ide jutván, könyörögnek e házban:

³³ Te hallgasd meg a mennyből, a te lakóhelyedből, és add meg az idegennek mindazt, a miért könyörög hozzád, hogy megismerjék a földnek minden népei a te nevedet, és tiszteljenek téged úgy, mint a te néped, az Izráel, és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik e ház, a melyet én építettem.

³⁴ Ha a te néped hadba megy ki az ő ellensége ellen azon az úton, a melyen elbocsátod őket; ha könyörögnek, hozzád fordulván e város felé, a melyet választottál magadnak, és e ház * felé, a melyet a te nevednek építettem:

³⁵ Te hallgasd meg az égből az ő könyörgésöket és imádságukat, és szerezz nékik igazságot.

³⁶ Ha vétkeznek ellened (mert nincsen ember, a ki nem * vétkeznék) és reájok megharagudván, az ellenség kezébe adándod és őket fogságba viendik azok, a kiktől megfogattak, messze földre vagy közelre,

³⁷ És ha az idegen földön, a hol fogva tartatnak, magokba szállnak, és megtérvén, az ő fogságuk helyén könyörögnek hozzád, és ezt mondandják: Vétkeztünk, hamisan és gonoszul cselekedtünk;

³⁸ És megtérendenek te hozzád teljes szívökből és teljes lelkökből az ő fogságuk földében, a hol őket fogva tartják, és könyörögnek hozzád, az ő földjüknek útja felé fordulva, a melyet adtál volt az ő atyáiknak, és e város felé, a melyet választottál magadnak, és * e ház felé, a melyet a te nevednek építettem:

³⁹ Hallgasd meg akkor az ő * könyörgésöket és imádságukat a mennyből, a te lakhelyedről, és szerezz nékik igazságot, és bocsásd meg a te népednek, hogy ellened vétkezett.

⁴⁰ Most azért, oh én Istenem, legyenek a te szemeid nyitva és füleid legyenek figyelmesek a könyörgésre ezen a helyen.

⁴¹ És most kelj fel, * oh Úr Isten, a te nyugodalmadba, * te és a te hatalmasságodnak ládája! A te papjaid, oh Úr Isten, öltöztessenek fel * üdvösséggel, és a te szenteid örvendezzenek a jóban.

⁴² Oh Úr Isten, ne utáld meg a te felkenetett királyod orczáját; emlékezzél meg Dávidhoz, a te szolgádhoz való nagy irgalmasságaidról!