Biblia

¹ Abban az időben * monda az Úr nékem: Faragj magadnak két kőtáblát, az előbbiekhez hasonlókat, és jőjj fel hozzám a hegyre, és csinálj * faládát.

² És felírom a táblákra azokat az ígéket, a melyek az előbbi táblákon valának, a melyeket széttörtél; és tedd azokat a ládába.

³ Csinálék azért ládát sittim-fából, és faragék két kőtáblát is, az előbbiekhez hasonlókat; és felmenék a hegyre, és a két kőtábla kezemben vala.

⁴ És felírá a táblákra az előbbi írás szerint a tíz ígét, a melyeket szólott vala az Úr ti hozzátok a hegyen, a tűznek közepéből a * gyülekezésnek napján, és átadá az Úr azokat nékem.

⁵ Akkor megfordulék és alájövék a hegyről, és betevém a táblákat a ládába, * a melyet csináltam vala, hogy ott legyenek, a miképen az Úr parancsolta vala nékem.

⁶ Izráel fiai pedig elindulának Beeróthból, a mely a Jákán fiaié, * Moszérába. Ott * halt meg Áron, és ugyanott el is temetteték, és Eleázár, az ő fia lőn pappá helyette.

⁷ Innét indulának Gudgódba, * Gudgódból pedig Jotbatába, bővízű patakok földére.

⁸ Abban az időben választá ki az Úr a Lévi törzsét, hogy hordozza az Úr szövetségének ládáját, és hogy az Úr előtt álljon, és néki szolgáljon, és hogy áldjon az ő * nevében mind e napig.

⁹ Ezért nem volt * része és öröksége a Lévinek az ő atyafiaival; az Úr az ő öröksége, a miképen megmondotta vala néki az Úr, a te Istened.

¹⁰ Én pedig ott állottam a hegyen, mint az előbbi napokban, * negyven nap és negyven éjjel: és meghallgata engem az Úr akkor is, és nem akara téged elveszteni az Úr.

¹¹ És monda az Úr nékem: Kelj fel, menj és járj a nép előtt, * hogy bemenjenek és bírják a földet, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom.

¹² Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd * őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből,

¹³ Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!

¹⁴ Ímé az Úréi, a te Istenedéi az egek, és az egeknek egei, a föld, és minden, a mi rajta van!

¹⁵ De egyedül a ti atyáitokat kedvelte az Úr, hogy szeresse őket, és az ő magvokat: titeket választott ki ő utánok minden nép közül, a mint e mai napon is látszik.

¹⁶ Metéljétek * azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek * ezután keménynyakúak;

¹⁷ Mert az Úr, a ti Istenetek, isteneknek Istene, és uraknak Ura; nagy, hatalmas és rettenetes Isten, a ki nem személyválogató, * sem ajándékot el nem fogad.

¹⁸ Igazságot szolgáltat az árvának és az özvegynek; szereti a jövevényt, adván néki kenyeret és ruházatot.

¹⁹ Szeressétek azért a jövevényt; mert ti is jövevények voltatok Égyiptom földén.

²⁰ Az Urat, a te Istenedet féljed, őt tiszteljed, * ő hozzá ragaszkodjál, és az ő nevére esküdjél.

²¹ Ő a te dícséreted, és a te Istened, a ki azokat a nagy és rettenetes dolgokat cselekedte veled, a melyeket láttak a te szemeid.

²² A te atyáid * hetvenen mentek vala alá Égyiptomba; most pedig az Úr, a te Istened megsokasított téged, mint az égnek csillagait!