Biblia

¹ A hetedik esztendő * végén elengedést mívelj.

² Ez pedig az elengedésnek módja: Minden kölcsönadó ember engedje el, a mit kölcsönadott az ő felebarátjának; ne hajtsa be az ő felebarátján és atyjafián; mert elengedés hirdettetett az Úrért.

³ Az idegenen hajtsd be; de a mid a te atyádfiánál lesz, engedje el néki a te kezed.

⁴ De nem is lesz közötted szegény, mert igen megáld * téged az Úr azon a földön, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, hogy bírjad azt.

⁵ De csak úgy lesz ez, ha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván és teljesítvén mind azt a parancsolatot, a melyet én ma parancsolok néked.

⁶ Mert az Úr, a te Istened megáld téged, a miképen megmondotta néked; és sok népnek adsz zálogos * kölcsönt, te pedig nem kérsz kölcsönt, és sok népen fogsz uralkodni, és te rajtad nem uralkodnak.

⁷ Ha mégis szegénynyé lesz valaki a te atyádfiai közül valamelyikben a te kapuid közül a te földeden, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne keményítsd meg a te szívedet, be se zárjad * kezedet a te szegény atyádfia előtt;

⁸ Hanem örömest nyisd meg a te kezedet néki, és örömest adj kölcsön néki, a mennyi elég az ő szükségére, a mi nélkül szűkölködik.

⁹ Vigyázz magadra, hogy ne legyen a te szívedben valami istentelenség, mondván: Közelget a * hetedik esztendő, az elengedésnek esztendeje; és elfordítsd szemedet a te szegény atyádfiától, hogy ne adj néki; mert ő ellened kiált az Úrhoz, és bűn lesz benned.

¹⁰ Bizonyára adj * néki, és meg ne háborodjék azon a te szíved, mikor adsz néki; mert az ilyen dologért áld meg téged az Úr, a te Istened minden munkádban, és mindenben, a mire kezedet veted.

¹¹ Mert a szegény * nem fogy ki a földről, azért én parancsolom néked, mondván: Örömest nyisd meg kezedet a te szűkölködő és * szegény atyádfiának a te földeden.

¹² Hogyha eladja magát néked a te atyádfia, * a zsidó férfi és zsidó asszony, és szolgál téged hat esztendeig: a hetedik esztendőben bocsássad őt szabadon mellőled.

¹³ És mikor szabadon bocsátod őt mellőled, ne bocsásd el őt üresen;

¹⁴ Hanem terheld meg őt bőven a te juhaidból, a te szérűdről, és a te sajtódból; a mivel megáldott téged az Úr, a te Istened, adj néki abból.

¹⁵ És emlékezzél meg róla, hogy te is szolga voltál Égyiptom földén, és megszabadított téged az Úr, a te Istened; azért * parancsolom én ma ezt néked.

¹⁶ Ha pedig ezt mondja néked: Nem megyek el tőled, mert szeret téged és a te házadat, mivelhogy jól van néki te nálad dolga:

¹⁷ Akkor vedd az árat, és fúrd a fülébe és az ajtóba; * és legyen szolgáddá mindvégig; így cselekedjél szolgálóleányoddal is.

¹⁸ Ne essék nehezedre, hogy szabadon bocsátod őt mellőled; (hiszen két annyi bérre valót szolgált néked hat éven át, mint a béres-munkás) és megáld téged az Úr, a te Istened mindenben, a mit cselekszel.

¹⁹ Barmaid és juhaid * első fajzásának minden hímjét az Úrnak, a te Istenednek szenteljed. Ne munkálkodjál a te tehenednek első fajzásán, és meg ne nyírjad a te juhaidnak első fajzását.

²⁰ Az Úrnak, a te Istenednek színe előtt edd meg azt esztendőről esztendőre, te és a te házad népe, azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr.

²¹ Hogyha valami fogyatkozás * lesz benne; sánta vagy vak lesz, vagy akármely fogyatkozásban szenvedő: meg ne áldozd azt az Úrnak, a te Istenednek.

²² A te kapuidon * belől edd meg azt; a tisztátalan és a tiszta egyaránt, mintha őz volna az vagy szarvas.

²³ Csakhogy a vérét * meg ne edd, hanem a földre öntsd azt, mint a vizet.