Biblia

¹ A Lévita-papoknak, a Lévi egész nemzetségének ne legyen se része, se öröksége Izráellel, hanem éljenek az Úrnak tüzes áldozatjaiból és * örökségéből.

² Annakokáért ne legyen néki öröksége az ő atyjafiai között: Az Úr az ő öröksége, a mint megmondotta néki.

³ És ez legyen a papoknak törvényes része a néptől, azoktól, a kik áldoznak akár ökörrel, akár juhval, hogy a papnak adják a * lapoczkát, a két állat és a gyomrot.

⁴ A te gabonád, * mustod és olajod zsengéjét, és a te juhaid gyapjának zsengéjét néki adjad;

⁵ Mert őt * választotta ki az Úr, a te Istened minden te nemzetséged közül, hogy álljon szolgálatra az Úrnak nevében, ő és az ő fiai minden időben.

⁶ Mikor pedig eljön a Lévita valamelyikből a te egész Izráelben lévő kapuid közül, a hol ő lakik, és bemegy az ő lelkének teljes kívánsága szerint arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr:

⁷ Szolgáljon az Úrnak az ő Istenének nevében, mint az ő többi atyjafiai, a Léviták, a kik ott állanak az Úr előtt.

⁸ Az eledelekben egyenlőképen részesedjenek, kivéve azt, a mit eladott valaki az ő atyai örökségéből.

⁹ Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj * cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint.

¹⁰ Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a * tűzön, se * jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, * se varázsló;

¹¹ Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se * halottidéző;

¹² Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért * űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.

¹³ Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.

¹⁴ Mert ezek a nemzetek, a kiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened.

¹⁵ Prófétát * támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!

¹⁶ Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam * többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak!

¹⁷ Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták * a mit mondtak.

¹⁸ Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, * olyat mint te, és az én ígéimet * adom annak szájába, és megmond nékik * mindent, a mit parancsolok néki.

¹⁹ És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én * nevemben szól, én megkeresem azon!

²⁰ De az a próféta, a ki olyat mer szólani az én nevemben, a mit én nem parancsoltam * néki szólani, és a ki idegen istenek nevében szól: haljon meg az a próféta.

²¹ Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképen ismerhetjük meg az ígét, a melyet nem mondott az Úr?

²² Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!