Biblia

¹ Annakutána megfordulánk, és indulánk a pusztába * a Veres tenger felé, a miképen szólott vala nékem az Úr, és kerülgettük a Szeir hegyét sok ideig.

² De szóla az Úr nékem, mondván:

³ Elég már e hegyet * kerülgetnetek, forduljatok észak felé.

⁴ Parancsolj azért a népnek, mondván: Mikor általmentek a ti atyátokfiainak, az Ézsaú * fiainak határán, a kik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok!

⁵ Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből néktek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaúnak adtam a Szeir * hegyét örökségül.

⁶ Pénzen vásároljatok tőlük enni valót, hogy egyetek, és vizet is * pénzen vegyetek tőlük, hogy igyatok,

⁷ Mert az Úr, a te Istened megáldott téged a te kezednek minden munkájában; tudja, hogy e nagy pusztaságon jársz; immár negyven esztendeje veled van az Úr, a te Istened; nem szűkölködtél semmiben.

⁸ És általmenénk a mi atyánkfiai között, az Ézsaú fiai között, a kik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Éczjon-Gebertől fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára.

⁹ És monda az Úr nékem: Ne hadakozzál Moáb * ellen, és ne ingereld azt hadra, mert nem adok az ő földéből néked semmi örökséget; mert a Lót fiainak adtam Art örökségül.

¹⁰ (Az Emeusok laktak abban annak előtte, nagy nép, sok és szálas, mint az Anákok.

¹¹ Óriásoknak állíttatnak vala azok is, mint az Anákok, és a Moábiták Emeknek hívták őket.

¹² Szeirben pedig Horeusok * laktak az előtt, a kiket az Ézsaú fiai kiűztek, és kiirtottak színök elől, és azoknak helyén laktak, a miképen cselekedék Izráel is az ő örökségének földén, a melyet adott néki az Úr.)

¹³ Most keljetek fel, és menjetek át a Záred patakán; és átkelénk a Záred patakán.

¹⁴ Az idő pedig, a melyet eljáránk Kádes-Barneától, míg általmenénk a Záred patakán, harmincznyolcz esztendő, a mely alatt kiveszett a hadra való férfiak egész nemzetsége a táborból, a mint megesküdt * vala az Úr nékik.

¹⁵ E felett az Úrnak keze is * vala ő rajtok, hogy elveszítse őket a táborból az ő kipusztulásukig.

¹⁶ És lőn, hogy a mint a hadakozó férfiak mind elpusztulának, kihalván a nép közül.

¹⁷ Így szóla az Úr nékem, mondván:

¹⁸ Ma te általmégy a Moáb * határán Ar felé,

¹⁹ És mikor közel jutsz az Ammon fiaihoz, ne háborgasd őket, ne is ingereld őket, mert nem adok néked az Ammon fiainak földjéből örökséget, mert a Lót fiainak adtam azt örökségül.

²⁰ (Óriások földének tartották azt is; óriások laktak azon régenten, a kiket az Ammoniták Zanzummoknak hívtak.

²¹ Ez a nép nagy, sok és szálas volt, valamint az Anákok, de kivesztette őket az Úr azok színe elől, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén;

²² A miképen cselekedett az Ézsaú fiaival is, a kik Szeir hegyén laknak, a mikor kiveszté előlök a * Horeusokat, hogy bírják azoknak örökségét, és lakjanak azoknak helyén mind e mai napig.

²³ Az Avveusokat is, a kik falvakban laknak vala Gázáig, kiirtották a Káftoreusok a kik kijöttek volt Káftorból, és lakának azoknak helyén.)

²⁴ Keljetek fel azért, induljatok, menjetek át az Arnon patakán; * lásd: kezedbe adtam Szihont, Hesbonnak királyát: az Emoreust, és annak földét; kezdj hozzá, foglald el azt, és hadakozzál ő ellene.

²⁵ E napon kezdem rábocsátani a népekre, hogy féljenek * és rettegjenek tőled az egész ég alatt, és a kik híredet hallják, rendüljenek meg és reszkessenek te előtted.

²⁶ És * követeket küldék a Kedemót pusztából Szihonhoz, Hesbon királyához békességes beszéddel ezt izenvén:

²⁷ Hadd menjek át a te földeden! Útról-útra megyek, nem térek le se jobbra, se balra.

²⁸ Eleséget pénzen adj nékem, hogy egyem; vizet is pénzen adj nékem, hogy igyam; csak gyalog hadd megyek át:

²⁹ A miképen cselekedtek én velem az Ézsaú * fiai, a kik Szeirben laknak; és a Moábiták, a kik Arban laknak; míglen átmegyek a Jordánon arra a földre, a melyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk!

³⁰ De nem akarta Szihon, Hesbon királya, hogy átmenjünk ő rajta, mert megkeményítette volt az Úr, a te Istened az ő lelkét, és engedetlenné tette az Ő szívét, hogy a te kezedbe adja őt, a mint nyilván van e mai napon.

³¹ Monda pedig az Úr nékem: * Lásd: elkezdem átadni néked Szihont és az ő földét; kezdj hozzá, foglald el azt, hogy az ő földe örököd legyen.

³² És kijöve Szihon * mi előnkbe minden népével, hogy megvívjon velünk Jahácznál.

³³ De az Úr, a mi Istenünk kezünkbe adá őt, és levertük őt és az ő fiait és minden ő népét.

³⁴ És elfoglaltuk minden ő városát abban az időben, és fegyverre hánytuk az egész várost: férfiakat, asszonyokat, és kisdedeket; nem hagytunk menekülni senkit.

³⁵ De a barmokat prédára vetettük közöttünk, és a városokból való ragadományokat, a melyeket elfoglaltunk volt.

³⁶ Aróertől * fogva, a mely van az Arnon patakának partján, és a völgyben lévő várostól fogva Gileádig, egy város sem volt, a melylyel ne bírtunk volna. Mind azokat az Úr, a mi Istenünk adta a mi kezünkbe.

³⁷ De az Ammon fiainak földéhez nem közeledtél, sem a Jabbók patak egész * oldalához, sem a hegyen lévő városokhoz, sem semmi olyanhoz, a melyektől * eltiltott téged az Úr, a mi Istenünk.