Biblia

¹ Mikor hadba mégy ellenséged ellen, és látsz lovakat, szekereket, náladnál nagyobb számú népet: ne félj tőlök, mert veled van az Úr, a te Istened, a ki felhozott téged Égyiptom földéről.

² És mikor az ütközethez készültök, álljon elő a pap, és szóljon a népnek;

³ És ezt mondja nékik: Hallgasd meg Izráel! Ti ma készültök megütközni ellenségeitekkel: A ti szívetek meg ne lágyuljon, ne féljetek, és meg ne rettenjetek, se meg ne rémüljetek előttök;

⁴ Mert az Úr, a ti Istenetek veletek megy, hogy harczoljon érettetek a ti ellenségeitekkel, hogy megtartson titeket.

⁵ Az előljárók pedig szóljanak a népnek, mondván: Kicsoda az olyan férfi, a ki új házat épített, de még fel nem avatta azt? Menjen el, és térjen vissza az ő házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki avassa fel azt.

⁶ És kicsoda olyan férfi, a ki szőlőt ültetett és nem vette el annak hasznát? Menjen el, és térjen vissza az ő házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki vegye el annak hasznát.

⁷ És kicsoda olyan férfi, a ki feleséget * jegyzett el magának, de még el nem vette? Menjen el, és térjen vissza házába, hogy meg ne haljon a harczban, és más valaki vegye azt el.

⁸ Még tovább is szóljanak az előljárók a néphez, és ezt mondják: Kicsoda olyan férfi, * a ki félénk és lágy szívű? Menjen el, és térjen vissza az ő házába, hogy az ő atyjafiainak szíve úgy meg ne olvadjon, mint az ő szíve.

⁹ És mikor elvégzik az előljárók beszédöket a néphez, állítsanak seregvezéreket a nép élére.

¹⁰ Mikor valamely város alá mégy, hogy azt megostromold, békességgel kínáld meg azt.

¹¹ És ha békességgel felel néked, és kaput nyit, akkor az egész nép, a mely találtatik abban, adófizetőd legyen, és szolgáljon néked.

¹² Ha pedig nem köt békességet veled, hanem harczra kél veled, akkor zárd azt körül;

¹³ És ha az Úr, a te Istened kezedbe adja azt: * vágj le abban minden fineműt fegyver élével;

¹⁴ De az asszonyokat, a kis gyermekeket, a barmokat és mind azt, a mi lesz a városban, az egész zsákmányolni valót magadnak prédáljad; és fogyaszd el * a te ellenségeidtől való zsákmányt, a kiket kezedbe ad néked az Úr, a te Istened.

¹⁵ Így cselekedjél mindazokkal a városokkal, a melyek igen messze esnek tőled, a melyek nem e * nemzetek városai közül valók.

¹⁶ De e népek * városaiban, a melyeket örökségül ad néked az Úr, a te Istened, ne hagyj élni csak egy lelket is;

¹⁷ Hanem mindenestől veszítsd el őket: a Khittheust, az Emoreust, a Kananeust, a Perizeust, a Khivveust és a Jebuzeust, a mint megparancsolta néked az Úr, a te Istened;

¹⁸ Azért, hogy meg ne tanítsanak titeket az ő mindenféle útálatosságaik szerint * cselekedni, a melyeket ők cselekesznek az ő isteneiknek, és hogy ne vétkezzetek az Úr ellen, a ti * Istenetek ellen.

¹⁹ Mikor valamely várost hosszabb ideig tartasz körülzárva, hadakozván az ellen, hogy bevegyed azt: ki ne veszítsd annak egy élőfáját sem, fejszével vágván azt; hanem egyél arról, és azt magát ki ne irtsad; mert ember-é a mezőnek fája, hogy ostrom alá jusson miattad?

²⁰ Csak a mely fáról tudod, hogy nem gyümölcstermő, azt veszítsd el és irtsd ki, és abból építs erősséget az ellen a város ellen, a mely te ellened hadakozik, mind addig, a míg leomlik az.