Biblia

¹ Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:

² Akkor végy a föld minden gyümölcsének * zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;

³ És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a * mi atyáinknak, hogy nékünk adja.

⁴ És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.

⁵ És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; * nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.

⁶ Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának * minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.

⁷ Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és * meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;

⁸ És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős * kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;

⁹ És behozott minket e * helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.

¹⁰ Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;

¹¹ És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te * és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.

¹² Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és * adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:

¹³ Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te * parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!

¹⁴ Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.

¹⁵ Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.

¹⁶ E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből * és teljes lelkedből!

¹⁷ Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass * az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;

¹⁸ Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő * tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,

¹⁹ Hogy feljebb * valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.