Biblia

¹ Figyeljetek * egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!

² Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!

³ Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok * Istenünket!

⁴ Kőszikla! Cselekedete * tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!

⁵ Gonoszak voltak * hozzá, nem fiai, a magok gyalázatja; romlott és elvetemült * nemzedék.

⁶ Így fizettek-é az Úrnak: balga és értelmetlen nép?! Nem atyád-é ő, a ki teremtett? * Ő alkotott és erősített meg.

⁷ Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked!

⁸ Mikor a Felséges örökséget osztott a * népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak * száma szerint,

⁹ Mert az Úrnak része az ő népe, Jákób néki sorssal jutott öröksége.

¹⁰ Puszta földön találta vala őt, zordon, sivatag vadonban; körülvette őt, gondja volt reá, őrizte, mint a szeme fényét;

¹¹ Mint a fészkén felrebbenő sas, fiai felett lebeg, kiterjeszti felettök szárnyait, felveszi őket, és tollain emeli őket:

¹² Egymaga * vezette őt az Úr; idegen Isten nem volt ő vele.

¹³ A föld magaslatain * járatta őt, mezők terméseivel étette, kősziklából is mézet szopatott vele, kovaszirtből is olajat;

¹⁴ Tehenek vaját, és juhok tejét bárányok kövérjével, básáni kosokat és bakkecskéket a buza java kövérjével; és szőlő vérét, bort ittál.

¹⁵ És meghízott Jesurun, és rúgódozott. * Meghíztál, megkövéredtél, elhájasodtál. És elhagyá Istent, teremtőjét, és megveté az ő * üdvösségének kőszikláját.

¹⁶ Idegen istenekkel ingerelték, útálatosságokkal bosszantották.

¹⁷ Ördögöknek * áldoztak, nem Istennek; isteneknek, a kiket nem ismertek; újaknak, a kik csak most támadtak, a kiket nem rettegtek a ti atyáitok.

¹⁸ A Kősziklát, a ki szült téged, elfeledted; megfelejtkeztél Istenről, a ki nemzett téged.

¹⁹ Látta ezt az Úr és megútálta bosszúságában az ő fiait és * leányait.

²⁰ És monda: Elrejtem * orczámat előlök, hadd látom, mi lesz a végök? Mert elzüllött nemzetség ez, fiak, a kikben nincs hűség!

²¹ Azzal ingereltek ők, * a mi nem isten; hiábavalóságaikkal bosszantottak engem; én pedig azzal ingerlem őket, a mi nem népem: bolond nemzettel * bosszantom őket.

²² Mert tűz lobban * fel haragomban és leég a Seol fenekéig; megemészti a földet és gyümölcsét, és felgyújtja a hegyek alapjait.

²³ Veszedelmeket * halmozok reájok, nyilaimat mind rájok fogyasztom.

²⁴ Éhségtől * aszottan, láztól emésztetten és keserű dögvésztől - a vadak fogait is rájok bocsátom, a porban csúszók mérgével együtt.

²⁵ Kivül fegyver pusztít, az ágyasházakban rettegés: ifjat és szűzet, csecsszopót a vén emberrel együtt.

²⁶ Mondom: Elfuvom őket, * eltörlöm emlékezetöket az emberek közül.

²⁷ Ha nem tartanék az ellenség bosszantásától, hogy szorongatóik a dolgot félremagyarázzák, és hogy ezt mondják: A mi kezünk a hatalmas, és nem az Úr cselekedte mind ezt! -

²⁸ Mert tanács-vesztett nép ez, és nincs bennök értelem.

²⁹ Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz * a végök!

³⁰ Miképen kergethetne egy * ezeret, és kettő hogyan űzhetne tízezeret, ha az ő * Kősziklájok el nem adja őket, és ha az Úr kézbe nem adja őket?!

³¹ Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik!

³² Mert az ő szőlőjök Sodoma szőlője és Gomora mezősége; bogyóik mérges bogyók, keserűek a gerézdjeik.

³³ Sárkányok mérge az ő boruk, áspiskígyóknak kegyetlen epéje.

³⁴ Nincsen-é ez elrejtve nálam, lepecsételve az én kincseim között?

³⁵ Enyém a bosszúállás * és megfizetés, a mikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, a mi rájok vár!

³⁶ Mert megítéli az Úr az ő népét, és megkönyörül az ő szolgáin, ha látja, hogy elfogyott az erő, s védett * és védtelen oda van.

³⁷ És ezt mondja: Hol az ő istenök? a Kőszikla, a melyben bizakodtak?

³⁸ A kik megették az ő véres áldozataik kövérjét, megitták az ő italáldozatuk borát: keljenek fel és segítsenek * meg titeket, és oltalmazzanak meg titeket!

³⁹ Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten * kivülem! Én ölök * és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson.

⁴⁰ Mert felemelem kezemet az égre, és ezt mondom: Örökké * élek én!

⁴¹ Ha megélesítem fényes kardomat és ítélethez fog kezem: bosszút állok ellenségeimen és megfizetek gyűlölőimnek.

⁴² Megrészegítem nyilaimat vérrel, és kardom jól lakik hússal: a legyilkoltak és foglyok vérével, az ellenség vezéreinek fejéből!

⁴³ Ujjongjatok * ti nemzetek, ő népe! Mert ő megtorolja az ő szolgáinak vérét, * bosszút áll az ő ellenségein, földjének és népének megbocsát!

⁴⁴ Elméne azért Mózes és elmondá ez éneknek minden ígéjét a nép füle hallására, ő és Józsué * a Nún fia.

⁴⁵ És mikor végig elmondá Mózes mind ez ígéket az egész Izráelnek,

⁴⁶ Monda nékik: Vegyétek szívetekre mind ezeket az ígéket, a melyekkel én bizonyságot teszek ellenetek e mai napon; és parancsoljátok meg fiaitoknak, hogy tartsák meg és teljesítsék e törvénynek minden ígéjét;

⁴⁷ Mert nem hiábavaló * íge ez néktek; hanem ez a * ti életetek, és ez íge által hosszabbítjátok meg napjaitokat azon a földön, a melyre általmentek a Jordánon, hogy bírjátok azt.

⁴⁸ És ugyanezen a napon szóla az Úr Mózesnek, mondván:

⁴⁹ Menj fel ebbe az Abarim * hegységbe, a Nébó hegyére, a mely Moáb földén van és pedig Jérikhóval átellenben; és nézd meg a Kanaán földét, a melyet én Izráel fiainak adok örökségül.

⁵⁰ És halj meg a hegyen, a melyre felmégy, és takaríttassál a te népedhez, a miképen meghalt * Áron, a te testvéred a Hór hegyén, és takaríttatott az ő népeihez;

⁵¹ Mivelhogy vétkeztetek ellenem Izráel fiai között a versengésnek * vizénél, a Czin pusztájában Kádesnél: mert nem szenteltetek meg engem Izráel fiai között.

⁵² Mert szemközt látod a * földet; de arra a földre, a melyet én adok Izráel fiainak, oda nem mégy be.