Biblia

¹ Ez pedig az áldás, a melylyel megáldá * Mózes, az Istennek embere, Izráel fiait az ő halála előtt.

² Monda ugyanis: Az Úr a Sinai hegyről jött, és Szeirből támadt fel nékik; Párán hegyéről ragyogott elő, tízezer szent közül jelent meg, jobbja felől tüzes * törvény vala számukra.

³ Bizony szereti ő a népeket! Mind kezednél vannak az ő szentjei, oda szegődnek, a te lábaidhoz, és hallgatják a te beszédeidet.

⁴ Törvényt parancsolt * nékünk Mózes, örökségül * Jákób községének.

⁵ És király lőn Jesurunban, mikor összegyűltek a népnek fejei, és együtt voltak Izráel törzsei.

⁶ Éljen Rúben és meg ne haljon; és száma legyen embereinek.

⁷ Ez pedig a Júda áldása; és monda: Hallgasd meg Uram a Júda * szavát, és vidd be őt az ő népéhez. Az ő keze elégséges legyen néki, de légy segítsége az ő szorongatói ellen.

⁸ Léviről pedig monda: A te Thummimod és Urimod a te kegyes férfiadé, a kit megkísértél Masszában, a * kivel perbe szálltál Mériba vizeinél.

⁹ A ki azt mondta az ő atyjáról és anyjáról: Nem láttam őt; és az ő atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te * beszédedet, és ragaszkodtak szövetségedhez.

¹⁰ Tanítják * a te végzéseidre Jákóbot, és a te törvényedre Izráelt; füstölőt tesznek a te orczád elé, és égőáldozatot a te oltárodra.

¹¹ Áldd meg Uram az ő erejét, és az ő kezének munkája legyen kedves előtted! Törd meg derekukat a reá támadóknak és az ő gyűlölőinek, hogy fel ne kelhessenek!

¹² Benjáminról monda: Az Úrnak kedveltje! Bátorságban lakozik mellette, fedezi őt minden időben, és az ő vállai között lakik.

¹³ Józsefről * pedig monda: Áldott az Úrtól az ő földe az égnek kincseivel, a harmattal és az alant elterülő mélységes vizekkel;

¹⁴ A nap érlelte drága terméssel, és a hold sarjasztotta drágaságokkal;

¹⁵ És az ős hegyek javaival, és az örök halmok drágaságaival;

¹⁶ A földnek drágaságaival és bőségével. A * csipkebokorban lakozónak jó kedve szálljon Józsefnek fejére, az ő atyjafiai közül kiválasztottnak koponyájára!

¹⁷ Tehenének első fajzása dicsőségére van; szarvai bivalyszarvak; népeket öklel azokkal mindenfelé a földnek széléig. És ezek Efraim * tízezrei és Manassé ezrei.

¹⁸ És Zebulonról monda: Örvendj Zebulon a te kimentedben, és te Izsakhár a te sátraidban.

¹⁹ Népeket hívogatnak a hegyre, igaz áldozattal áldoznak ott; mert a tengerek bőségét szopják, és a fövénynek rejtett kincseit.

²⁰ És Gádról monda: Áldott az, a ki kiterjeszti Gádot! Mint nőstény oroszlán, úgy lakik, és szétszaggat kart és koponyát.

²¹ Az elejét nézte ki magának, mert ott volt elrejtve a törvényadó * osztályrésze. De elméne a népnek fejedelmeivel, az Úrnak igazságát cselekedte, és az ő végzését Izráellel együtt.

²² És Dánról monda: Dán oroszlánnak kölyke, a mely Básánból szökik ki.

²³ És Nafthaliról monda: Ó Nafthali, a ki az Úrnak jó kedvével bővölködöl és áldásával vagy teljes! Vedd birtokba a tengert és a délt.

²⁴ És Áserről monda: Áldott a többi fiak felett Áser! Legyen az ő atyjafiai előtt kedves, és áztassa lábát olajban.

²⁵ Vas * és réz legyenek a te záraid; és élteden át tartson erőd.

²⁶ Nincs olyan, mint a Jesurun Istene! Az egeken száguld segítségedre, és fenségében * a felhőkön.

²⁷ Hajlék az örökkévaló Isten, alant vannak örökkévaló karjai; elűzi előled az ellenséget, és ezt mondja: Pusztítsd!

²⁸ És bátorságban * lakozik Izráel, egymaga * lesz Jákób forrása a gabona és a bor földén, és az ő egei harmatot csepegnek.

²⁹ Boldog vagy Izráel! Kicsoda olyan mint * te? Nép, a kit az Úr véd, a te segítségednek pajzsa, és a ki a te dicsőségednek fegyvere! Hízelegnek majd néked a te ellenségeid, és te azoknak magaslatait taposod.