Biblia

¹ Mind az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala.

² És lőn mikor kelet felől elindultak vala, Sineár földén egy síkságot találának és ott letelepedének.

³ És mondának egymásnak: Jertek, vessünk téglát és égessük ki jól; és lőn nékik a tégla kő gyanánt, a szurok pedig ragasztó gyanánt.

⁴ És mondának: Jertek, építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az eget érje, és szerezzünk magunknak nevet, hogy el ne széledjünk az egész földnek színén.

⁵ Az Úr pedig leszálla, hogy lássa a várost és a tornyot, melyet építenek vala az emberek fiai.

⁶ És monda az Úr: Ímé e nép egy, s az egésznek egy a nyelve, és munkájának ez a kezdete; és bizony semmi sem gátolja, hogy véghez ne vigyenek mindent, a mit elgondolnak magukban.

⁷ Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvöket, hogy meg ne értsék egymás beszédét.

⁸ És elszéleszté őket onnan az Úr az egész földnek színére; és megszűnének építeni a várost.

⁹ Ezért nevezék annak nevét Bábelnek; mert ott zavará össze az Úr az egész föld nyelvét, és onnan széleszté el őket az Úr az egész földnek színére.

¹⁰ Ez * a Sém nemzetsége: Sém száz esztendős korában nemzé Arpaksádot, két esztendővel az özönvíz után.

¹¹ És éle Sém, minekutánna nemzette Arpaksádot, ötszáz esztendeig és nemze fiakat és leányokat.

¹² Arpaksád pedig harminczöt esztendős vala, és nemzé Séláht.

¹³ És éle Arpaksád, minekutánna nemzette Séláht, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

¹⁴ Séláh pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Hébert.

¹⁵ És éle Séláh, minekutánna nemzé Hébert, négyszáz három esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

¹⁶ Héber pedig harmincznégy esztendős vala és nemzé * Péleget.

¹⁷ És éle Héber, minekutánna nemzé Péleget, négyszáz harmincz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

¹⁸ Péleg pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Réut.

¹⁹ És éle Péleg, minekutánna nemzé Réut, kétszáz kilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

²⁰ Réu pedig harminczkét esztendős vala, és nemzé Sérugot.

²¹ És éle Réu, minekutánna nemzé Sérugot, kétszáz hét esztendeig és nemze fiakat és leányokat.

²² Sérug pedig harmincz esztendős vala, és nemzé Nákhort.

²³ És éle Sérug, minekutánna nemzé Nákhort, kétszáz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

²⁴ Nákhor pedig huszonkilencz esztendős vala, és nemzé Thárét.

²⁵ És éle Nákhor, minekutánna nemzé Thárét, száz tizenkilencz esztendeig, és nemze fiakat és leányokat.

²⁶ Tháré pedig hetven esztendős vala, és nemzé Ábrámot, Nákhort, Háránt.

²⁷ Ez a Tháré nemzetsége: Tháré nemzé Ábrámot, Nákhort és Háránt. Hárán pedig nemzé Lótot.

²⁸ Meghala pedig Hárán, az ő atyjának Thárénak szemei előtt, az ő születésének földjén, Úr-Kaszdimban.

²⁹ Ábrám pedig és Nákhor vőnek magoknak feleséget: az Ábrám feleségének neve Szárai; a Nákhor feleségének neve Milkhah, Háránnak Milkhah atyjának és Jiszkáh atyjának leánya.

³⁰ Szárai pedig magtalan vala; nem vala néki gyermeke.

³¹ És felvevé Tháré Ábrámot * az ő fiát, és Lótot, Háránnak fiát, az ő unokáját, és Szárait, az ő menyét, Ábrámnak az ő fiának feleségét, és kiindulának együtt Úr-Kaszdimból, hogy Kanaán földére menjenek. És eljutának Háránig, és ott letelepedének.

³² Vala pedig Tháré kétszáz öt esztendős, és meghala Tháré Háránban.