Biblia

¹ És * elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.

² Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet * alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.

³ És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.

⁴ Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,

⁵ Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;

⁶ Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.

⁷ És formálta vala az Úr Isten az embert * a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.

⁸ És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.

⁹ És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az * élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.

¹⁰ Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.

¹¹ Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.

¹² És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.

¹³ A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.

¹⁴ És a harmadik folyóvíz * neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.

¹⁵ És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.

¹⁶ És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

¹⁷ De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, * bizony meghalsz.

¹⁸ És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül * lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.

¹⁹ És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.

²⁰ És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.

²¹ Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.

²² És * alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.

²³ És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.

²⁴ Annakokáért * elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.

²⁵ Valának pedig mindketten * mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.