Biblia

¹ Az Úr pedig meglátogatá Sárát, a mint mondotta vala, * és akképen cselekedék az Úr Sárával, a miképen szólott vala.

² Mert fogada Sára az ő méhében, és szűle fiat * Ábrahámnak az ő vénségében, abban az * időben, melyet mondott vala néki az Isten.

³ És nevezé Ábrahám az ő fiának nevét, a ki néki született vala, a kit szűlt vala néki Sára, Izsáknak:

⁴ És körűlmetélé Ábrahám az ő fiát Izsákot, nyolcznapos korában, a mint parancsolta * vala néki az Isten.

⁵ Ábrahám pedig száz esztendős vala, mikor születék néki az ő fia Izsák.

⁶ És monda Sára: Nevetést szerzett az Isten, énnékem; a ki csak hallja, nevet rajtam.

⁷ Ismét monda: Ki mondotta volna Ábrahámnak, hogy Sára fiakat szoptat? s ímé fiat szűltem vénségére.

⁸ És felnevekedék a gyermek, és elválasztaték; Ábrahám pedig nagy vendégséget szerze azon a napon, a melyen Izsák elválasztaték.

⁹ Mikor pedig Sára nevetgélni látá az Égyiptombéli Hágárnak fiát, kit Ábrahámnak szűlt vala,

¹⁰ Monda Ábrahámnak: * Kergesd el ezt a szolgálót az ő fiával egybe, mert nem lesz örökös e szolgáló fia az én fiammal, Izsákkal.

¹¹ Ábrahámnak pedig igen nehéznek látszék e dolog, az ő fiáért.

¹² De monda az Isten Ábrahámnak: Ne lássék előtted nehéznek a gyermeknek és a szolgálónak dolga; valamit mond néked Sára, engedj az ő szavának, * mert Izsákról neveztetik a te magod.

¹³ Mindazáltal a szolgálóleány fiát is * néppé teszem, mivelhogy a te magod ő.

¹⁴ Felkele azért Ábrahám jó reggel, és vőn kenyeret és egy tömlő vizet, és adá Hágárnak, és feltevé azt és a gyermeket annak vállára s elbocsátá. Az pedig elméne, és bujdosék a Beérseba pusztájában.

¹⁵ Hogy elfogyott a víz a tömlőből, letevé a gyermeket egy bokor alá.

¹⁶ És elméne s leűle által ellenébe mintegy nyillövésnyi távolságra; mert azt mondja vala: Ne lássam mikor a gyermek meghal. Leűle tehát által ellenébe, és fölemelé szavát és síra.

¹⁷ Meghallá pedig Isten a gyermeknek szavát, és kiálta az Isten angyala az égből Hágárnak, és monda néki: Mi lelt téged Hágár? ne félj, mert az Isten meghallotta a gyermeknek szavát, ott a hol van.

¹⁸ Kelj fel, vedd fel a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy * néppé teszem őt.

¹⁹ És megnyitá Isten az ő szemeit, és láta egy vízforrást, oda méne azért, és megtölté a tömlőt vízzel, és inni ada a gyermeknek.

²⁰ És vala Isten a gyermekkel, s az felnövekedék, és lakik vala a pusztában, és lőn íjászszá.

²¹ Lakozék pedig Párán pusztájában, és vőn néki anyja feleséget Égyiptom földéről.

²² És lőn abban az * időben, hogy Abimélek és Pikhól annak hadvezére megszólíták Ábrahámot mondván: Az Isten van te veled mindenben, a mit cselekszel.

²³ Mostan azért esküdj meg énnékem az Istenre itt, hogy sem én ellenem, sem fiam, sem unokám ellen álnokságot nem cselekszel, hanem azzal a szeretettel, a melylyel én te irántad viseltettem, viseltetel te is én irántam és az ország iránt, a melyben jövevény voltál.

²⁴ És monda Ábrahám: Én megesküszöm.

²⁵ Megdorgálá pedig Ábrahám Abiméleket a kútért, * melyet erővel elvettek vala az Abimélek szolgái.

²⁶ És monda Abimélek: Nem tudom kicsoda mívelte e dolgot; te sem jelentetted nekem, s én sem hallottam, hanem csak ma.

²⁷ Vett azért Ábrahám juhokat, barmokat és adá Abiméleknek; és egymással szövetséget kötének.

²⁸ És külön állíta Ábrahám a nyájból hét juhot.

²⁹ És monda Abimélek Ábrahámnak: Mire való e hét juh, melyet külön állítál?

³⁰ És felele Ábrahám: Ezt a hét juhot vedd tőlem, hogy bizonyságul legyenek nékem, hogy én ástam ezt a kútat.

³¹ Azért nevezék azt a helyet * Beérsebának, mivelhogy ott esküdtek vala meg mind a ketten.

³² Megköték tehát a szövetséget Beérsebában, és felkele Abimélek és Pikhól annak hadvezére és visszatérének a Filiszteusok földére.

³³ Ábrahám pedig tamariskusfákat ültete Beérsebában, és segítségűl hívá ott az örökkévaló Úr Istennek nevét.

³⁴ És sok ideig tartózkodék Ábrahám a Filiszteusok földén.