Biblia

¹ A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?

² És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;

³ De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.

⁴ És monda * a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;

⁵ Hanem tudja az Isten, hogy * a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.

⁶ És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada * vele levő férjének is, és az is evék.

⁷ És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, * hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.

⁸ És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.

⁹ Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?

¹⁰ És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.

¹¹ És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?

¹² És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.

¹³ És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: * A kígyó ámított el engem, úgy evém.

¹⁴ És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és * port egyél életed minden napjaiban.

¹⁵ És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: * az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

¹⁶ Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel * a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.

¹⁷ Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.

¹⁸ Töviset és bogácskórót * teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.

¹⁹ Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen * visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

²⁰ Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek.

²¹ És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.

²² És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:

²³ Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala.

²⁴ És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.