Biblia

¹ Jákób pedig lakozék * az ő atyja bujdosásának földén, Kanaán földén.

² Ezek a Jákób nemzetségének dolgai: József tizenhét esztendős korában az ő bátyjaival együtt juhokat őriz vala, bojtár vala Bilhának és Zilpának az ő atyja feleségeinek fiai mellett, és József rossz híreket hord vala felőlük az ő atyjuknak.

³ Izráel pedig minden fiánál inkább szereti vala Józsefet, mivelhogy vén korában nemzette vala őt; és czifra ruhát csináltat vala néki.

⁴ Mikor pedig láták az ő bátyjai, hogy atyjuk minden testvére közt őt szereti legjobban, meggyűlölik * vala, és jó szót sem bírnak vala hozzá szólani.

⁵ És álmot álmodék József és elbeszélé az ő bátyjainak; és azok annál inkább gyűlölik vala őt.

⁶ Mert monda nékik: Hallgassátok meg, kérlek, ezt az álmot, melyet álmodtam.

⁷ Ímé kévéket kötünk vala a mezőben, és ímé az én kévém felkele és felálla; a ti kévéitek pedig körűlállanak, és az én kévém előtt * meghajolnak vala.

⁸ És mondának néki az ő bátyjai: Avagy király akarsz-é lenni felettünk? Vagy uralkodni akarsz-é rajtunk? S annál is inkább gyűlölik vala őt álmáért és beszédéért.

⁹ Más álmot is álmodék, és elbeszélé azt az ő bátyjainak, mondván: ímé megint álmot álmodtam; ímé a nap és a hold, és tizenegy csillag meghajol vala én előttem.

¹⁰ S elbeszélé atyjának és bátyjainak, és az ő atyja megdorgálá őt, mondván néki: Micsoda álom az a melyet álmodtál? Avagy elmegyünk-é, én és a te anyád és atyádfiai, hogy meghajtsuk magunkat te előtted a földig?

¹¹ Irígykednek * vala azért reá az ő bátyjai; az ő atyja pedig elméjében tartja vala e dolgot.

¹² Mikor pedig az ő bátyjai elmenének Sikhembe, hogy az ő atyjok juhait őrizzék;

¹³ Monda Izráel Józsefnek: A te bátyáid avagy nem Sikhemben legeltetnek-é? Jöszte, és én hozzájok küldelek téged. Ő pedig monda: Ímhol vagyok.

¹⁴ És monda néki: Menj el, nézd meg, hogy s mint vagynak a te bátyáid és a juhok, s hozz hírt nékem. Elküldé tehát őt Hebron völgyéből, és méne Sikhembe.

¹⁵ Előtalálá pedig őt egy ember, mikor a mezőben bolyong vala, és megkérdé őt az az ember, mondván: Mit keressz?

¹⁶ És monda: Az én bátyáimat keresem, kérlek, mondd meg nékem, hol legeltetnek?

¹⁷ És monda az ember: Elmentek innen, mert hallám, hogy mondák: Menjünk Dóthánba. Elméne azért József az ő bátyjai után, és megtalálá őket Dóthánban.

¹⁸ Mikor távolról megláták, minekelőtte közel ért volna hozzájok, összebeszélének, hogy megölik.

¹⁹ És szólának egymás között: Ímhol jő az álomlátó!

²⁰ Most hát jertek öljük meg őt, és vessük őt valamelyik kútba; és azt mondjuk, hogy fenevad ette meg, és meglátjuk, mi lesz az ő álmaiból.

²¹ Meghallá pedig Rúben és megmenté őt kezökből, és mondá: * Ne üssük őt agyon.

²² És mondá nékik Rúben: Ne ontsatok vért, vessétek őt ebbe a kútba, a mely itt a pusztában van, de kezet ne vessetek reá. Azért, hogy megszabadítsa őt kezökből, hogy visszavigye atyjához.

²³ És lőn, a mint oda ére József az ő bátyjaihoz, letépték Józsefről az ő felső ruháját, a czifra ruhát, mely rajta vala.

²⁴ És megragadák őt és beleveték a kútba; a kút pedig üres vala, nem vala víz benne.

²⁵ Azután leűlének kenyerezni, és felemelék szemeiket, és láták, hogy ímé egy Ismáelita karaván jő vala Gileádból, és azoknak tevéi visznek vala fűszerszámot, balzsamot és mirhát, menvén, hogy alávigyék Égyiptomba.

²⁶ És monda Júda az ő atyjafiainak: Mi haszna, ha megöljük a mi atyánkfiát, és eltitkoljuk az ő vérét?

²⁷ Jertek adjuk el őt az Ismáelitáknak, és ne tegyük reá kezünket, mert atyánkfia, vérünkből való ő. És hallgatának rá az ő atyjafiai.

²⁸ És menének arra Midiánita kereskedő férfiak, és kivonák és felhozák Józsefet a kútból, és eladák Józsefet az Ismáelitáknak húsz ezüstpénzen: * azok pedig elvivék Józsefet Égyiptomba.

²⁹ És visszatére Rúben a kúthoz, és ímé József nem vala a kútban, és megszaggatá ruháit.

³⁰ És megtére az ő atyjafiaihoz, és monda: Nincsen a gyermek, és én, merre menjek én?

³¹ Akkor vevék a József felső ruháját, és leölének egy kecskebakot, és belemárták a felső ruhát a vérbe.

³² És elküldék a czifra ruhát, és elvivék atyjokhoz és mondának: Ezt találtuk, ismerd meg, fiad ruhája-é vagy nem?

³³ És megismeré azt, és monda: Fiam felső ruhája ez, * fenevad ette meg őt, bizony széllyelszaggatta Józsefet.

³⁴ És megszaggatá Jákób ruháit, és zsákba öltözék és gyászolá az ő fiát sokáig.

³⁵ Felkelének pedig minden ő fiai, és minden ő leányai, hogy vígasztalják őt, de nem akara vígasztalódni, hanem monda: Sírva megyek * fiamhoz a sírba; és siratá őt az atyja.

³⁶ A Midiániták * pedig eladák őt Égyiptomba Pótifárnak, a Faraó főemberének, a testőrök főhadnagyának.