Biblia

¹ Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok * és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.

² És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;

³ Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek * adtam mindazokat.

⁴ Csak a húst az őt elevenítő * vérrel meg ne egyétek.

⁵ De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, * számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.

⁶ A ki * ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.

⁷ Ti pedig * szaporodjatok és sokasodjatok, nyüzsögjetek a földön és sokasodjatok azon.

⁸ És szóla az Isten Noénak és vele az ő fiainak, mondván:

⁹ Én pedig ímé * szövetséget szerzek ti veletek és a ti magvatokkal ti utánnatok.

¹⁰ És minden élő állattal, mely veletek van: madárral, barommal, minden mezei vaddal, mely veletek van; mindattól kezdve a mi a bárkából kijött, a földnek minden vadjáig.

¹¹ Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz többé özönvíz a földnek elvesztésére.

¹² És monda az Isten: Ez a jele a szövetségnek, melyet én örök időkre szerzek közöttem és ti köztetek, és minden élő állat között, mely ti veletek van:

¹³ Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.

¹⁴ És lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben.

¹⁵ És megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek, és minden testből való élő állat között; és nem lesz többé a víz özönné minden testnek elvesztésére.

¹⁶ Azért legyen tehát az ív a felhőben, hogy lássam azt és megemlékezzem az örökkévaló szövetségről Isten között és minden testből való élő állat között, mely a földön van.

¹⁷ És monda Isten Noénak: Ez ama szövetségnek jele, melyet szerzettem én közöttem és minden test között, mely a földön van.

¹⁸ Valának pedig Noé fiai, kik a bárkából kijöttek vala: Sém és Khám és Jáfet. Khám pedig Kanaánnak atyja.

¹⁹ Ezek hárman a Noé fiai s ezektől népesedék meg az egész föld.

²⁰ Noé pedig földmívelő kezde lenni, és szőlőt ültete.

²¹ És ivék a borból, s megrészegedék, és meztelenen vala sátra közepén.

²² Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírűl adá künnlevő két testvérének.

²³ Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték, és háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét; s arczczal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.

²⁴ Hogy felserkene Noé mámorából, és megtudá a mit vele az ő kisebbik fia cselekedett vala:

²⁵ Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája * legyen atyjafiai közt.

²⁶ Azután monda: Áldott az Úr, Sémnek Istene, néki légyen szolgája Kanaán!

²⁷ Terjeszsze ki Isten Jáfetet, lakozzék Sémnek sátraiban; légyen néki szolgája a Kanaán!

²⁸ Éle pedig Noé az özönvíz után háromszáz ötven esztendeig.

²⁹ És vala Noé egész életének ideje kilenczszáz ötven esztendő; és meghala.