Biblia

¹ És szólá Isten mindezeket az * igéket, mondván:

² Én, * az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.

³ Ne legyenek néked idegen * isteneid én előttem.

⁴ Ne * csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.

⁵ Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn- szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.

⁶ De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.

⁷ Az Úrnak a te Istenednek * nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi.

⁸ Megemlékezzél a * szombatnapról, hogy megszenteljed azt.

⁹ Hat * napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;

¹⁰ De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek * szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;

¹¹ Mert hat * napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.

¹² Tiszteld * atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.

¹³ Ne * ölj.

¹⁴ Ne * paráználkodjál.

¹⁵ Ne * lopj.

¹⁶ Ne * tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.

¹⁷ Ne * kívánd a te * felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.

¹⁸ Az egész nép pedig látja vala a mennydörgéseket, a villámlásokat, a kürt zengését és a hegy füstölgését. És látja vala a nép, és megrémüle, és hátrább álla.

¹⁹ És mondának Mózesnek: * Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.

²⁰ Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek; mert azért jött az Isten, hogy titeket megkísértsen, és hogy az ő félelme legyen előttetek, hogy ne vétkezzetek.

²¹ Távol * álla azért a nép, Mózes pedig közelebb méne a felhőhöz, melyben az Isten vala.

²² És monda az Úr Mózesnek: Ezt mondd az Izráel fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből beszéltem veletek.

²³ Ne csináljatok én mellém ezüst isteneket, és arany isteneket se csináljatok magatoknak.

²⁴ Földből csinálj nékem oltárt, és azon áldozd a te égő- és hálaáldozatodat, juhaidat és ökreidet. Valamely helyen akarom, hogy az én nevemről megemlékezzetek, elmegyek tehozzád és megáldalak téged.

²⁵ Ha pedig kövekből csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt * faragott kőből: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertőztetted azt.

²⁶ Lépcsőkön se menj fel az én oltáromhoz, hogy a te szemérmed fel ne fedeztessék azon.