Biblia

¹ Szóla azután az Úr Mózesnek: Eredj, menj fel innen, te és a nép, a melyet kihoztál Égyiptom földéről, a földre, a melyről megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak mondván: * A te magodnak adom azt.

² És bocsátok előtted * Angyalt, és kiűzöm a Kananeusokat, Emoreusokat, Khittheusokat, Perizeusokat, Khivveusokat és Jebuzeusokat:

³ A tejjel és mézzel folyó földre; de én nem megyek fel köztetek, * mert te keménynyakú nép vagy, hogy meg ne emészszelek az úton.

⁴ Mikor meghallá a nép ezt a kemény beszédet, gyászba borula, és senki nem tevé fel az ékszereit.

⁵ Megmondotta vala az Úr Mózesnek: Mondd meg az Izráel fiainak: Keménynyakú nép vagy te, egy szempillantásban, ha közéd mennék, megemésztenélek. Azért most vesd le a te ékességeidet magadról, azután meglátom mit cselekedjem veled.

⁶ És lerakták magokról az Izráel fiai az ő ékességeket, a Hóreb hegyétől fogva.

⁷ Mózes pedig vevé a sátort, és felvoná azt a táboron kívül, messze a tábortól, és nevezé azt gyülekezet sátorának, és lőn, hogy mind a ki az Urat keresi, ki kelle mennie a gyülekezet sátorához, a táboron kívül.

⁸ És lőn, hogy mikor Mózes kiméne a sátorhoz, az egész nép felkele, és kiki mind az ő sátorának ajtajában álla; nézvén Mózes után míg a sátorba beméne.

⁹ És lőn, mikor Mózes beméne a sátorba, hogy felhő-oszlop szálla alá, és megálla a sátor ajtajában, és beszéle Mózessel.

¹⁰ És látá az egész nép, hogy a felhő-oszlop a sátornak ajtaján áll, és felkele az egész nép, és kiki meghajlék az ő sátorának ajtajában.

¹¹ Az Úr pedig beszéle Mózessel színről * színre, a mint szokott ember szólani barátjával; és mikor Mózes a táborba visszatére, az ő szolgája az ifjú Józsué, Núnnak * fia, nem távozék el a sátorból.

¹² És monda Mózes az Úrnak: Lásd, te azt mondod nékem, vidd el ezt a népet, de nem mutattad meg nékem kit küldesz velem; pedig azt mondtad nékem: név szerint ismerlek téged, és kedvet találtál szemeim előtt.

¹³ Most azért ha kedvet találtam szemeid előtt, mutasd meg nékem a te útadat, hogy ismerjelek meg téged, hogy kedvet találhassak előtted. És gondold meg, hogy e nép a te néped.

¹⁴ És monda: Az én orczám menjen-é veletek, hogy megnyugtassalak?

¹⁵ Monda néki Mózes: Ha a te orczád nem jár velünk, ne vígy ki minket innen.

¹⁶ Mert miről ismerhetjük meg, hogy én és a te néped kedvet találtunk előtted? Nem arról-é, ha * velünk jársz? Így vagyunk megkülönböztetve, én és a te néped minden néptől, a mely e földnek színén van.

¹⁷ Monda azért az Úr Mózesnek: Megteszem ezt is a mit kívántál; mert kedvet találtál szemeim előtt, és név szerint ismerlek téged.

¹⁸ És mondá Mózes: Kérlek, mutasd meg nékem a te dicsőségedet.

¹⁹ És monda az Úr: Megteszem, hogy az én dicsőségem a te orczád előtt menjen el, és kiáltom előtted az Úr nevét: És könyörülök, * a kin könyörülök, kegyelmezek, a kinek kegyelmezek.

²⁰ Orczámat azonban, mondá, nem láthatod; mert nem láthat engem ember, élvén.

²¹ És monda az Úr: Ímé van hely én nálam; állj a kősziklára.

²² És mikor átmegy előtted az én dicsőségem, a kőszikla hasadékába állatlak téged, és kezemmel betakarlak téged, míg átvonulok.

²³ Azután kezemet elveszem rólad, és hátulról meglátsz engemet, de orczámat nem láthatod.