Biblia

¹ És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Czin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott.

² De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlének azért Mózes és Áron ellen.

³ És feddőzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr előtt!

⁴ És * miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?

⁵ És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen!

⁶ Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elől, a gyülekezet sátorának nyílása elé, és arczukra borulának; és megjelenék nékik az Úrnak dicsősége.

⁷ És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

⁸ Vedd ezt a vesszőt, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok * ím e kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet; és fakaszsz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak.

⁹ Vevé azért Mózes azt a vesszőt az Úrnak színe elől a mint parancsolta vala néki.

¹⁰ És összegyűjték Mózes és Áron a gyülekezetet * a kőszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e * kősziklából fakasszunk-é néktek vizet?

¹¹ És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével két ízben; és sok víz * ömle ki, és ivék a gyülekezet és az ő barmai.

¹² És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: * Mivelhogy nem hittetek nékem, hogy megdicsőítettetek volna engem Izráel fiainak szemei előtt: azért * nem viszitek be e községet a földre, a melyet adtam nékik.

¹³ Ezek a versengésnek vizei, a melyekért feddőztek Izráel fiai az Úrral; és megdicsőítette * magát ő bennök.

¹⁴ És külde Mózes követeket Kádesből Edom királyához, kik így szólának: Ezt mondja a te atyádfia az * Izráel: Te tudod mindazt a nyomorúságot, a mely mi rajtunk esett:

¹⁵ Hogy a mi atyáink alámentek Égyiptomba, és sok ideig laktunk Égyiptomban, és hogy nyomorgatának * minket az égyiptombeliek, és a mi atyáinkat.

¹⁶ És kiáltottunk az Úrhoz, * és meghallgatta a mi szónkat, és * angyalt külde és kihozott minket Égyiptomból; és ímé Kádesben vagyunk a te határodnak végvárosában.

¹⁷ Hadd mehessünk át a te földeden! Nem megyünk át sem mezőn, sem szőlőn, és kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, és nem térünk sem jobbra, sem balra, míg általmegyünk a te határodon.

¹⁸ Felele pedig Edom: Nem mehetsz át az én földemen, hogy fegyverrel ne menjek ellened!

¹⁹ És mondának néki Izráel fiai: A járt úton megyünk fel, és ha a te vizedet iszszuk, én és az én barmaim, megadom annak az * árát. Nincs egyéb szándékom csak hogy gyalog mehessek át.

²⁰ Az pedig monda: Nem mégy át. És kiméne ő ellene Edom sok néppel és nagy erővel.

²¹ Mivel nem akará Edom megengedni Izráelnek, hogy * általmenjen az ő országán: azért eltére Izráel ő tőle.

²² Majd * elindulának Kádesből, és jutának Izráel fiai, az egész gyülekezet a Hór hegyére.

²³ És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, a Hór hegyénél, Edom földének határán, mondván:

²⁴ Áron az ő népeihez takaríttatik: mert nem megy be a földre, a melyet Izráel fiainak adtam, mivelhogy ellenszegültetek az én szómnak a versengésnek vizénél.

²⁵ Vedd * Áront és Eleázárt, az ő fiát, és vezesd fel őket a Hór hegyére.

²⁶ És vetkeztesd le Áront az ő ruháiból, és öltöztesd fel azokba Eleázárt, az ő fiát; mert Áron az ő népéhez takaríttatik, és meghal ott.

²⁷ És úgy cselekedék Mózes, a mint parancsolta vala az Úr, és felmenének a Hór hegyére az egész gyülekezet láttára.

²⁸ És Mózes levetkezteté Áront az ő ruháiból, és felöltözteté azokba Eleázárt, az ő fiát. És meghala Áron ott a hegynek tetején, Mózes pedig és Eleázár leszálla a hegyről.

²⁹ És látá az egész gyülekezet, hogy meghalt vala Áron, és siratá Áront harmincz * napig Izráelnek egész háza.