Biblia

¹ Mikor pedig meghallotta a * Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felől, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök.

² Fogadást tőn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az ő városait.

³ És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé őket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.

⁴ És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.

⁵ És szóla a nép Isten * ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a * mi lelkünk.

⁶ Bocsáta azért az * Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.

⁷ Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.

⁸ És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és * tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.

⁹ Csinála azért Mózes rézkígyót, * és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.

¹⁰ Azután elindulának Izráel fiai, és tábort ütének Obóthban.

¹¹ Obóthból is elindulának, és tábort ütének Hije-Abarimban, abban a pusztában, a mely Moáb előtt vala napkelet felől.

¹² Onnét elindulának, és tábort ütének * Zéred völgyében.

¹³ Onnét elindulának, és tábort ütének az Arnon vizén túl, a mely van a pusztában, és kijő az Emoreus határából. Mert az Arnon * Moábnak határa Moáb között és Emoreus között.

¹⁴ Azért van szó az Úr hadainak könyvében: Vahébről Szúfában, és a patakokról Arnonnál,

¹⁵ És a patakok folyásáról, a mely Ar város felé hajol és Moáb határára dűl.

¹⁶ És onnét Béérbe menének. Ez az a kút, a melynél mondotta vala az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, és adok nékik vizet.

¹⁷ Akkor éneklé az Izráel ez éneket: Jőjj fel óh kút! énekeljetek néki!

¹⁸ Kút, a melyet fejedelmek ástak; a nép előkelői vájtak, kormánypálczával, vezérbotjaikkal. És a pusztából Mathanába menének.

¹⁹ És Mathanából Nahaliélbe, és Nahaliélből Bámóthba.

²⁰ Bámóthból pedig abba a völgybe, a mely Moáb mezején van, onnan a Piszga tetejére, a mely a sivatagra néz.

²¹ És * külde Izráel követeket Szíhonhoz, az Emoreusok királyához, mondván:

²² Hadd mehessek át a te földeden! Nem hajlunk mezőre, sem szőlőre, kútvizet sem iszunk; az országúton megyünk, míg átmegyünk a te határodon.

²³ De nem engedé Szíhon * Izráelnek, hogy átmenjen az ő határán, sőt egybegyűjté Szíhon minden népét, és kiméne Izráel ellen a pusztába, és jöve Jaháczba; és megütközék Izráellel.

²⁴ És megveré őt Izráel fegyvernek élivel, és elfoglalá annak földét Arnontól Jabbókig, az Ammon fiaiig; mert erős vala az Ammon fiainak határa.

²⁵ És * elfoglalá Izráel mind e városokat, és megtelepedék Izráel az Emoreusok minden városában, Hesbonban és annak minden városában;

²⁶ Mert Hesbon Szíhonnak az Emoreusok királyának városa vala, ki is hadakozott vala Moábnak előbbi királyával, és elvett vala minden földet annak kezéből Arnonig.

²⁷ Azért mondják a példabeszédmondók: Jőjjetek Hesbonba! Építtessék és erősíttessék Szíhon városa!

²⁸ Mert tűz jött ki Hesbonból, láng Szíhon városából; megemésztette Art, Moábnak városát, Arnon magaslatainak urait.

²⁹ Jaj néked Moáb! Elvesztél Kámosnak népe! Futásra adta ő fiait, leányait fogságra Szíhonnak, az emoreus királynak.

³⁰ De mi lövöldöztük őket, elveszett Hesbon Dibonig, és elpusztítottuk Nofáig, a mely Medebáig ér.

³¹ Megtelepedék azért Izráel az Emoreusok földén.

³² És elkülde Mózes, hogy megkémleljék Jázert, és bevevék annak városait, és kiűzé az Emoreust, a ki ott vala.

³³ Majd megfordulának, és felmenének a Básánba vivő úton. És kijöve * Og, Básán királya ő ellenök, ő és egész népe, hogy megütközzenek Hedreiben.

³⁴ Akkor monda az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert a te kezedbe * adtam őt, és egész népét, és az ő földét. És úgy cselekedjél vele, a miképen cselekedtél Szíhonnal az Emoreusok királyával, a ki lakik vala Hesbonban.

³⁵ Megverék azért őt és az ő fiait és egész népét annyira, hogy egy sem marada belőle; és elfoglalák az ő földét.