Biblia

¹ És mondám én: Halljátok, kérlek, Jákób fejedelmei és Izráel házának vezérei: Nem a ti tisztetek-é tudni az ítéletet?!

² Ti, kik gyűlölitek a jót és kedvelitek a gonoszt! A kik levonszátok róluk bőrüket és csontjaikról az ő húsokat!

³ A kik megeszik az én népemnek húsát, és lenyúzzák róluk bőrüket, és összetörik csontjaikat, és feldarabolják, akár csak a fazékba, és mint húst a tálba.

⁴ Kiáltanak majd az Úrhoz, de nem hallgatja meg őket; sőt elrejti akkor orczáját előlök, mivelhogy gonoszokká lettek cselekedeteik.

⁵ Így szól az Úr a próféták ellen, a kik elámítják az én népemet, a kik, ha van mit rágniok, * békességet hirdetnek, az ellen pedig, a ki nem vet valamit szájokba, hadat indítanak.

⁶ Azért éjszaka száll rátok, hogy ne lássatok, és sötétség jő rátok, hogy ne jövendölhessetek, és a nap * lemegy a próféták felett, és elsötétül rajtok a nappal.

⁷ És megszégyenülnek a látók, és elpirulnak a jövendőmondók, és elfedik szájokat mindnyájan, mert nem lészen felelet Istentől.

⁸ Én ellenben megteljesedem az Úr lelkének erejével, és ítélettel és hatalommal, hogy * hirdessem Jákóbnak az ő vétkét, és Izráelnek az ő bűnét.

⁹ Halljátok ezt, kérlek, Jákób házának fejei és Izráel házának vezérei! a kik útáljátok az ítéletet, és minden igazságot elcsavartok;

¹⁰ A kik vérrel építitek a * Siont, és Jeruzsálemet hamissággal!

¹¹ Kiknek fejedelmei ajándékért ítélnek, * és papjaik jutalomért tanítanak, és prófétáik pénzért jövendölnek, * és mégis az Úrra támaszkodnak, mondván: Avagy nincsen-é közöttünk az Úr?! Nem következik mi reánk veszedelem!

¹² Azért ti miattatok mezővé szántatik * a Sion, és kőhalommá lesz Jeruzsálem, a templom hegye pedig erdős hegygyé.