Biblia

¹ És lészen: az utolsó időben az Úr házának hegye * a hegyek fölé helyeztetik, és felülemelkedik az a halmokon, és népek özönlenek reá.

² Pogányok is sokan mennek, * és mondják: Jertek, menjünk fel az Úr hegyére és a Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az ő útaira, és járjunk az ő ösvényein! Mert Sionból jő ki a törvény, és az Úr beszéde Jeruzsálemből.

³ És sok népek között ítéletet tészen, és megfedd erős nemzeteket nagy messze földig és fegyvereiket kapákká kovácsolják, dárdáikat pedig sarlókká; * nép népre fegyvert nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak.

⁴ És kiki nyugszik az ő szőlője alatt és fügefája alatt, és senki meg nem rettenti őket, mert a Seregek Urának szája szólott.

⁵ Mert minden nép a maga istenének nevében jár, és mi is a mi Urunk Istenünk * nevében járunk örökkön örökké.

⁶ Azon a napon, azt mondja az Úr, összegyűjtöm a sántát, * és összeszedem az elszéledetteket, és a kiket megsanyargattam.

⁷ És a sántát maradékká teszem, az elszélesztettet pedig erős nemzetté, és az Úr uralkodik rajtok a Sion hegyén mostantól fogva * mindörökké.

⁸ És te nyájnak tornya, Sion leányának vára! Eljő tehozzád és elérkezik az előbbi * hatalom, a Jeruzsálem leányának birodalma.

⁹ Miért kiáltasz hát kiáltva? Nincsen-é közötted király? Elveszett-é a te tanácsadód, hogy úgy elfogott a fájdalom, mint a gyermek-szűlőt?!

¹⁰ Gyötrődj és kinlódj, Sionnak leánya, mint a gyermek-szülő! Mert ímé, kimégy a városból, és a mezőn tanyázol, és egészen Bábelig mégysz. Ott * szabadíttatol meg; ott vált ki téged az Úr, ellenségednek * kezéből.

¹¹ Mert ímé, sok nemzetség gyűlt össze ellened, a kik ezt mondják: Legyen szentségtelen, és legeltessük szemeinket a Sionon!

¹² De ők nem tudják az Úr gondolatait és nem értik az ő szándékát, hogy összegyűjti őket, mint a kévét a szérűre.

¹³ Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya! Mert vassá teszem a te szarvaidat, körmeidet pedig aczéllá teszem, és széttiporsz sok népeket, és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának.