Biblia

¹ Eszetekbe juttatom * továbbá, atyámfiai, az evangyéliomot, melyet hirdettem néktek, melyet be * is vettetek, melyben állotok is,

² A mely által üdvözültök is, * ha megtartjátok, a minémű beszéddel hirdettem néktek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké.

³ Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem, * hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért * az írások * szerint;

⁴ És hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások * szerint;

⁵ És hogy megjelent Kéfásnak; * azután a * tizenkettőnek;

⁶ Azután megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, kik közül a legtöbben mind máig élnek, némelyek azonban el is aludtak;

⁷ Azután megjelent Jakabnak; azután mind az * apostoloknak;

⁸ Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, * nékem is megjelent.

⁹ Mert én * vagyok a legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok méltó, hogy apostolnak neveztessem, mert háborgattam az Istennek * anyaszentegyházát.

¹⁰ De Isten kegyelme * által vagyok, a mi vagyok; és az ő hozzám való kegyelme * nem lőn hiábavaló; sőt többet munkálkodtam, mint azok mindnyájan de nem én, hanem az Istennek velem * való kegyelme.

¹¹ Akár én azért, akár azok, így prédikálunk, és így lettetek ti hívőkké.

¹² Ha azért Krisztusról hirdettetik, hogy a halottak közül * feltámadott, mimódon mondják némelyek ti köztetek, hogy nincsen halottak feltámadása?

¹³ Mert ha nincsen halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadott fel.

¹⁴ Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, * de hiábavaló a ti hitetek is.

¹⁵ Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk, mivelhogy az Isten felől bizonyságot * tettünk, hogy feltámasztotta a Krisztust; a kit nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak.

¹⁶ Mert ha a halottak * fel nem támadnak, a Krisztus sem támadott fel.

¹⁷ Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, * hiábavaló a ti hitetek; még bűneitekben vagytok.

¹⁸ A kik a Krisztusban elaludtak, azok is elvesztek * tehát.

¹⁹ Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.

²⁰ Ámde Krisztus feltámadott a halottak * közül, zsengéjök * lőn azoknak, kik elaludtak.

²¹ Miután ugyanis ember által * van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.

²² Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban * is mindnyájan megeleveníttetnek.

²³ Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge * a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, * az ő eljövetelekor.

²⁴ Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.

²⁵ Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem * ellenségeit mind lábai alá veti.

²⁶ Mint utolsó * ellenség töröltetik el a halál.

²⁷ Mert mindent az ő lábai alá vetett. * Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája * van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.

²⁸ Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, * a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.

²⁹ Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, a halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?

³⁰ Mi is miért * veszélyeztetjük magunkat minden pillanatban?

³¹ Naponként halál révén * állok. A veletek való dicsekedésre * mondom, mely van nékem a Krisztus Jézusban a mi Urunkban.

³² Ha csak emberi módon viaskodtam Efézusban a fenevadakkal, mi a hasznom abból, ha a halottak fel nem támadnak? Együnk és igyunk, holnap * úgyis meghalunk!

³³ Ne tévelyegjetek. * Jó erkölcsöt megrontanak gonosz * társaságok.

³⁴ Serkenjetek * fel igazán és ne vétkezzetek; mert némelyek nem ismerik Istent; megszégyenítéstekre * mondom.

³⁵ De mondhatná valaki: Mi módon * támadnak fel a halottak? és minémű testtel jönnek ki?

³⁶ Balgatag! a mit te vetsz, nem elevenedik meg, hanemha * megrothadánd.

³⁷ És abban, a mit elvetsz, nem azt a testet veted el, a mely majd kikél, hanem puszta magot, talán búzáét, vagy más egyébét.

³⁸ Az Isten pedig testet ád annak, a mint akarta, és pedig mindenféle magnak az ő * saját testét.

³⁹ Nem minden test azon egy test, hanem más az embereknek teste, más a barmoknak teste, más a halaké, más a madaraké.

⁴⁰ És vannak mennyei testek és földi testek; de más a mennyeiek dicsősége, más a földieké.

⁴¹ Más a napnak dicsősége és más a holdnak dicsősége és más a csillagok dicsősége; mert csillag a csillagtól különbözik dicsőségre nézve.

⁴² Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban;

⁴³ Elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; * elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben.

⁴⁴ Elvettetik érzéki test, feltámasztatik * lelki test. Van érzéki test, és van lelki test is.

⁴⁵ Így is van megírva: Lőn az első ember, * Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.

⁴⁶ De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki.

⁴⁷ Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, * mennyből való.

⁴⁸ A milyen ama földi, olyanok a földiek is; és a milyen ama mennyei, olyanok a mennyeiek is.

⁴⁹ És a miképen hordtuk a földinek ábrázatját, * hordani fogjuk * a mennyeinek ábrázatját is.

⁵⁰ Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test * és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.

⁵¹ Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, * de mindnyájan elváltozunk.

⁵² Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; * mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

⁵³ Mert szükség, hogy ez a romlandó test * romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.

⁵⁴ Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon * írva: Elnyeletett a halál diadalra.

⁵⁵ Halál! * hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?

⁵⁶ A halál fullánkja * pedig a bűn; a bűn ereje * pedig a törvény.

⁵⁷ De hála az Istennek, a ki a diadalmat adja nékünk a mi Urunk * Jézus Krisztus által.

⁵⁸ Azért szerelmes atyámfiai erősen álljatok, * mozdíthatatlanul, buzgólkodván az Úrnak * dolgában mindenkor, tudván, hogy a ti munkátok nem hiábavaló * az Úrban.