Biblia

¹ Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is.

² Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint * szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.

³ Félek azonban, hogy a miként a kígyó * a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől.

⁴ Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, * a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek.

⁵ Mert én azt gondolom, hogy * semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál.

⁶ Ha pedig avatatlan * vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek.

⁷ Avagy vétkeztem-é, * mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát?

⁸ Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam * terhére senkinek.

⁹ Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre.

¹⁰ Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén.

¹¹ Miért? Hogy nem szeretlek * titeket? Tudja az Isten.

¹² De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; * hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is.

¹³ Mert az ilyenek * hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat.

¹⁴ Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát * világosság angyalává.

¹⁵ Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az * ő cselekedeteik szerint lészen.

¹⁶ Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok * be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.

¹⁷ A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével,

¹⁸ Mivelhogy sokan * dicsekesznek test szerint, dicsekeszem * én is.

¹⁹ Hisz okosak lévén, örömest eltűritek * az eszteleneket.

²⁰ Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket.

²¹ Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is.

²² Héberek ők? Én * is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is.

²³ Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, * több vereség, * több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által.

²⁴ A zsidóktól ötször kaptam negyvenet * egy híján.

²⁵ Háromszor * megostoroztak, * egyszer megköveztek, háromszor * hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem;

²⁶ Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem * között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben * pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt;

²⁷ Fáradságban és * nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben.

²⁸ Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek * gondja.

²⁹ Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? * Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék?

³⁰ Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel * dicsekszem.

³¹ Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki * mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom.

³² Damaskusban * Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni;

³³ És az ablakon át, kosárban * bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül.