Biblia

¹ Elkezdjük-é ismét * ajánlgatni magunkat? Vagy talán szükségünk van, mint némelyeknek, ajánló levelekre hozzátok, avagy tőletek?

² A mi levelünk ti vagytok, * beírva a mi szívünkbe, a melyet ismer és olvas minden ember;

³ A kik felől nyilvánvaló, hogy Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, nem * tentával, hanem az élő Isten Lelkével írva; nem kőtáblákra, hanem a szívnek hústábláira.

⁴ Ilyen bizodalmunk pedig Isten iránt a Krisztus által * van.

⁵ Nem mintha magunktól * volnánk alkalmatosak valamit gondolni, úgy mint magunkból; * ellenkezőleg a mi alkalmatos voltunk az * Istentől van:

⁶ A ki alkalmatosokká tett minket arra, hogy új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem * léleké; mert a betű megöl, * a lélek * pedig megelevenít.

⁷ Ha pedig a halálnak * betűkkel kövekbe vésett szolgálata dicsőséges vala, úgyhogy Izráel fiai nem is nézhettek Mózes * orczájára arczának elmúló dicsősége miatt:

⁸ Hogyne volna még inkább dicsőséges a léleknek szolgálata?

⁹ Mert ha a kárhoztatás szolgálata dicsőséges, mennyivel inkább dicsőséges az igazság * szolgálata?

¹⁰ Sőt a dicsőített nem is dicsőséges * ebben a részben az őt meghaladó dicsőség miatt.

¹¹ Mert ha dicsőséges az elmulandó, sokkal inkább dicsőséges, * a mi megmarad.

¹² Azért ilyen reménységben nagy nyiltsággal * szólunk;

¹³ És nem, miként Mózes, a ki leplet borított az orczájára, * hogy ne lássák Izráel fiai az elmulandónak végét.

¹⁴ De megtompultak az ő elméik. Mert * ugyanaz a lepel mind e mai napig ott van az ó szövetség olvasásánál felfedetlenül, * mivelhogy a Krisztusban tűnik el;

¹⁵ Sőt mind máig, a mikor csak olvassák Mózest, lepel borul az ő szívökre.

¹⁶ Mikor pedig megtér az Úrhoz, lehull a * lepel.

¹⁷ Az Úr pedig a * Lélek; és a hol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.

¹⁸ Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal * szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.